Szakszerű magyarázat, precíz és biztonságos bemutatás!

"Figyelj, és tanulj" :)

Erről beszélek, nyuszómuszó! :)

A kis punnyadt testem mostanában nem akar edzeni.

Ezt egyre hangosabban kiabálta, addig míg végre sikerült meghallanom. Először csak egy kis Torok Gyula meg némi Felsőlégúti Ezmegaz. Aztán szépen sorban a Darwin-díjas sérülések, először a térd, aztán a kificamodott kézujj - egyik se komoly, de mindegyik Sorsszerűen Hirtelen, Látszólag Értelmetlen és Elég Fájdalmas; nem mellesleg pedig alkalmas arra, hogy az edzéstől visszatartson.

Mintha azt kiabálná valaki egyre fokozódó hangerővel, hogy egyelőre elég, álljál le. Végülis lehet úgy tenni, mintha nem hallaná az ember, oszt erőltetni, ami nem megy. Csak aztán előbb-utóbb kap akkora sallert, amit már nem lehet tovább ignorálni.

"Hatalmas zavar támadt az Erőben"

Tehát - jólvan, értem én, illetve nem értem, de elfogadom, van ilyen; várok szépen türelmesen; mást úgyse tehetek.

Csak azt tessék megmondani, hogy még meddig...? :) 

Íme az új feladat!

Pafe találta nekem ezt a videót anno; szenzációs, Kelly Cassidy RKC az új példaképem, most erre a TGU-ra gyúrok, nyárra menni fog - először majd kint a kertben, biztonsági megfontolások miatt. Most még a félig üres (félig teli?) vizespalack fázisnál tartok.

Kezdőcsoport is készüljön lélekben :)

Anikóm az RKC-n bemutatta egy üdítős dobozzal, hibátlanul. Mivel a folyadék ideoda mozog, ezért ez sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik. Söröskorsóval kifejezetten veszélyes is, mert ha leejted és pofánvág, akkor el van cseszve a napod rendesen :)

Figyelmeztetés: kezdők otthon ne próbálják ki :)

Nézzétek meg ezt, és kapjatok frászt :)

A Facebookon posztolta Keris, én pedig ezennel bátorkodom megosztani azokkal a szerencsésekkel, akik még nem látták ezt a videót.

Nem lehetett kérem tovább halogatni, metszőolló a bal kézbe, jobb kézre sütőkesztyű munkavédelmi okokból, főleg mert más kesztyű nem megy rá fel, és essneki. Végülis itt a tavasz, legalábbis tegnap még azt hittük. Állításomat az alábbi képekkel támasztom alá:

Az első képen a méltán világhírű Kispesti Gleccser utolsó pillanatait figyelhetjük meg.

Az alábbiakban pedig a hortenziák, rózsák, jácintok és krókuszok vagy mik pályázatai láthatóak.

A rózsákat megmetszettem, meg a japán díszfüvet is, ami tavaly rettenetesen elszemtelenedett, ezért aztán félóra volt, mire a bal kezemmel nagynehezen végigverekedtem magam rajta, és közben nagyon szerettem volna a jobbot is használni, de arra sajnos még várni kell.

A fákat is akartam volna metszeni, de ők egyelőre megúszták a dógot. Pedig általában igen szaxerűen és magas színvonalon végzem ezt a műveletet: a tényekről annyit, hogy mikor ebbe a házba költöztünk 10 éve, az előző tulaj több gyönyörű és bombasztikus formában levő gyümölcsfát hagyott ránk, roskadozott a terméstől a cseresznye, a sárgabarack, az őszibarack, két izmos körte és szilvafa. Mostanra már csak egy nyeszlett szilvafa tart ki makacsul, dacolva az elemekkel és a Szakavatott Kertésszel :)

Ja és a mogyoróbokor kedvét se sikerül elvenni, igaz azt meg se próbáltam.

Ha a fejemhez tartanának egy pisztolyt, hogy márpedig foglaljam össze, hogy mit hallottam a mai szemináriumon, lehetőleg 3-4 értelmes mondatban, akkor lennék egyfajta bajban, de azért összehoznék valamit.  Most azonban nem fog pisztolyt a fejemhez senki, azazhogy hopp várjunk csak....

Ja nem, mégse :)

Tehát ez a Z egyre jobban tetszik nekem, és most nem tudom eldönteni, hogy Péter és Gabi nyomja egyre királyabbul (annyira királyul, hogy ez már valóságos előadóművészet, amit ezek tudnak!), vagy az én fejemben kezd összeállni végre valami, esetleg mert bizonyos részeket harmadszor hallok és ezért lassan meg is értem ezeket... esetleg ez így mind együtt. A matéria természetesen tök logikus és értelmes, és nemcsak érthetően, de rendszerezve és szórakoztatóan van előadva, csak annyira túllóg a szókincsem határain, hogy inkább meg se kísérelem elmesélni; majd hátha valaki más megteszi :)

A biofeedback-kel való kísérletezés folyamatba tétetik, bár engem látszólag megint nem sikerült elrontani, pedig Helyből Kripli állapotban érkeztem :) De másokon bezzeg próbálgatom majd. Ellenben az I-phase, nos erről annyit mondanék, hogy még még MÉG.

Örültem, hogy ismét összefutottam Bizonyos Elvtársakkal és Elvtársnőkkel, de szomorkodtam, hogy megint csak rövid időre.

Az nem mehet így tovább, hogy sífutás van, ilyen meg nincs! Íme tehát a jövő évtized kardiója!

Ezeket a hülyéket nézzétek :)

Update: Bazsika, nézd, már csak a kezükbe kell adni a kettlebellt és kész.

Nézzük ezt.

Mi a szép abban, ha az embernek böszme nagy sín és kötés van a jobb kezén? Látszólag nem sok. De aki keres, az talál :)

• Edzeni például lehet. Kipróbáltam.
  Pistol, face-the-wall-squats, plank, felülés simán. Balkezes swing és akár kétkezes swing is megy. Jó, csak óvatosan, éppencsakhogy érezni akartam, hogy élek :) És végre nem lógtam el a strechinget, Brettzel, ezmegaz, mind megvolt.
  Ha jó idő lesz a hétvégén, majd kiosonok a kertbe a 12 kilósommal (azért a kertbe, mert hátha kirepül a golyó a kezemből, ilyen bénakacsa-széria közepette erre is érdemes gondolni), és kipróbálom a "Csak Balkezes Snatch" című edzést, amivel már szemezek egy ideje, csak hát izé. Ja meg talán futni is elmerészkedhetek lassan :)

• Néhány embernek kellemes pillanatokat szerez az én hendikeppem :)
  Például a drága kis férjem tökre bírja, hogy most ő kenegethet engem testápolóval.
  A főnököm szerintem régen röhögött ilyen jót és őszintét, mint amikor elmeséltem a sztorit. Mondjuk azt is megkérdezte, hogy mikor nő már be a fejemlágya, ezt nemtom vajon hogy értette :)
  Esetleges kárörvendő elleneimről nem is beszélve, nekik biztosan komoly örömöt okoztam azzal, hogy sérülten látnak, de hát ők is Isten teremtményei, hadd örüljenek.

• További előny: Kitalálhatunk egészen elképesztő történeteket a "hát veled meg mi történt" típusú kérdésekre válaszul. Erre szükség van, mert ez a sztori az ajtókerettel elég béna, ezt lássuk be. Úgyhogy mesélek én kérem kocsmai verekedésekről, szökött tarantellákról és kígyókról és machetékről (OK, eddig senki se hitte el ezeket, de hátha egyszer).
• Horasz elvtárs amondó volt, hogy amilyen béna vagyok, örüljek, hogy nem az egész testem van begipszelve - ebben határozottan van igazság! Tehát örülök :)
• Az urak segítőkészek és lovagiasak: ajtókat nyitnak ki, ülőhelyeket adnak át nekem.... és senki se várja el, hogy mosogassak.
• Egy rossz hír a végére: sajnos annyira balfácán vagyok mostanában, hogy azt is begipszelik, akivel beszélgetek. Úgyhogy elnézést hölgyeim és uraim, mindenesetre a körülményekhez képest kellemes hétvégét kívánok :)

Jaj, annyira büszke vagyok az én Főnökömre! Aki Pavel Elvtárs Legjobb Magyar Tanítványa :)

Ha valakiről az alábbiakat bírja leírni Mark Reifkind, az valamit már elért az életben, azt hiszem:

"It was also great to see and work with Peter Lakatos, Team Leader, from Hungary again. This man is the real deal on many, many levels and Tracy was lucky to have him as her Team Leader. We are going to Hungary to teach at RKC in August and Peter is putting it on. I CAN'T WAIT! Peter ROCKS! This man is smart and practices what he preaches. He is also about as passionate and serious about kettlebells and the RKC as you can get and that goes a LONG way with me".

Ez rettentően tetszik nekem :)

Most éppen sínbe rakott kézzel pötyögöm ezeket a sorokat, kedves naplóm, de marha lassan megy.

Micsináltál már megint, teeeee!!!! Már hallom is az össznépi felhördülést.

Snowboardoztam is, kettlebelleztem is az utóbbi napokban, de nanáhogy nem ezek miatt történt az eset :) Hanem ezt a balfácánságot figyeld: tegnap este odahaza csak kijöttem a kisfiam szobájából a folyosóra (lendületesen, egészségesen, színjózanon, bár tényleg kissé szórakozottan), a jobb kezem még benn volt az ajtófélfán, de hirtelen elfordultam, oszt evvel a mozdulattal reccs! hátratörött a mutatóujjam.

(Asszem ez a húzásom mindenképpen dobogós helyet kap az életem során elkövetett különféle balfácánságok toplistáján, amelyekből azért van egy pár, és nem ám extrémsport/edzés vagy hasonlók miatt, hanem többnyire otthonom nyugalmában és biztonságában történnek, miközben semmi különöset nem csinálok. De ezt a mostani sorozatot már eléggé unom; remélem az ötéves sérülési terv ezzel le van tudva).

Ma délelőtt az ügyes egészségügyi személyzet az SZTK-ban szerkesztett rá egy csinos kis sínt, így nem bírom mozgatni az érintett ujjat, tehát nem fáj annyira. Semmi komoly, nincs törés, minden a helyén, csak hát egy pillanatra aláfordult és az ízület meg a szalagok nem vették az incidenst jó néven, amit megértek.

Az órák a jövő héten mindazonáltal meg lesznek tartva, természetesen holmi irgalomról vagy kegyelemről vagy más ilyesmiről szó sem lehet :)

Rombolnánk tán vissza a dolgos, szürke hétköznapokba.

VO2Max snatches @12kg, 15/15 protokoll, körönként nyolcasával, 21 kör.

(Igen, csak 21! Naés...?)

Utána még 3 x 20 swing, közte 20-20 fekvőtámasz és 20 sec plank.

Egyelőre ennyi. Rehab jelleggel, rávezetésképpen, jobb híján, addig is, amíg.

A címben foglalt állítás pedig nem igaz, csak a széphangzás mián írtam oda, nem kell vele foglalkozni :)

A hétvégét sikerült ismét a Labanczok országában tölteni, konkrétan snowboardozással, még konkrétabban egésznapos snowboard-oktatással (lásd még: "felszántom a császár udvarát").

Ha röviden kell összefoglalnom, akkor: Marhajó volt :)

Ha bővebben is lehet, akkor előadom az alábbiakat: A leányomról elnevezett Laura társaságában történt az eset, aki ugye szintén kezdő boardos, csak nálam momentán picit ügyesebb - ezt az állapotot kizárólag azért hagytam kialakulni, hogy hamis biztonságérzetbe ringassa magát a kölyök :) Leányom és Kisfiam édesapjaként is ismert Férj szintén jelen volt, bár ő inkább síeléssel szórakoztatta magát naphosszat, mert a hódeszkás állatfajt megvetésével sújtja (lásd még: ideológiai nézeteltérések családon belül). A Bebéről elnevezett Kisfiú pedig ezúttal az ő nagymamája vendégszeretetét volt kénytelen élvezni, mert Bebe egyébként a síelős állatfajt is megvetésével sújtja en bloc - ha nagyon izélgetik, lejön éppen a hegyről sílécen, fapofával, de nem fékez és nem fordul senki kedvéért :)

A snowboard-tudomány tehát fejlődött ám nagyot most hétvégén, még ha a fejlődésben kisebb vissza- és pofáraesések tapasztalhatók is.
Első nap jól ment és aztán kurvajól ment és a nap végére a Juci már iszonyúan menőnek kezdte képzelni magát, leszámítva egy Sajnálatos Incidenst azzal a rohadt csákányos felvonóval, ami egy óvatlan pillanatban kivetődött a lábam közül, felugrott, orrbavert és aztán fejbe. A sisak viselete nem hülyeség, elvtársak, mert így csak az orrom vérzett, a fejem nem.

Második nap már jelentős hanyatlás volt megfigyelhető a színvonalban, a jó ég tudja, miért. Az ember lazán érzi a ritmust az egyik nap, a másik nap meg hiába keresgéli. Cserébe lehet keresgélni a hóban mindenféléket ("egy hónyúlra vetődtem, csak közben elugrott", "Karban Tartottam a Pályát", "Megnéztem közelről, mitől csúszik ez ennyire" stb).

Mindazonáltal: talán nem túlzás kijelenteni, hogy már üzembiztosan megy az élváltás sarokélről lábujjélre és vissza, sokszor sikerült a pályán végig lejönni szép girlandokkal, jóérzéssel, megfelelő sebességgel, az eseményeket kontroll alatt tartva. A felvonót is volt szerencsém meghódítani, a hüttében a söröket is sikerült meginni, szóval lényegileg ügyi vagyok :)

Aki azt hitte, hogy megúszta videó nélkül, az sajnos tévedett!
Az alábbi kis vigyió csak pálya aljában történt eseményekre fókuszál, ráadásul a második nap pont a "keresem a ritmust de nem találom" korszakot sikerült lekapni, ahogy ez lenni szokott. Szóval magyarázkodok itten és bemondásra kéne elhinnetek, hogy megy ez ennél jobban is a Jucinak :) Röhögni persze lehet, csak meg ne tudjam :)

A miskolci elvtársak zseniálisat alkottak!

Bajzáth RKC-nál találtam ezt a a videót, és örvendeztem vala neki. :)

Mit mondanak ilyenkor a legnagyobbak?

Holnap indulok, nem kirándulok: Tudom, hogy megkapom, mit Miskolc adni fog; Mindent itt hagyok, mindjárt ott vagyok. Kapok jó sokat, mit Miskolc tartogat.

Időnként kíváncsiság fog el, hogy vajon miképpen találnak ide a kedves olvasók? Néhány meglepő fordulat a keresőkifejezések között:

• jillian+michaels+könyv
• hülyék+tesztje
• locabiosol+s
• hogyan+tanuljak+snowboardozni
• leesett+a+lépcsőn+a+gyerekem

Egyik-másik elem láttán komolyan felkúszik a tanácstalanság az arcomra. A hülyék tesztje miatt mondjuk nem, bár azt most pont nem találom. Aki pedig snowboardozni kíván tanulni, az éppenséggel a legjobb helyre jött :)

Egyes kedves elvtársak nagy örömmel marcangolnak szét egész pakli kártyákat, pókerkártya, magyarkártya, hol ez, ahol az. Biztos, hogy nagyon nagy erőt, gyakorlást és koncentrációt igénylő feladat, akárkinek nem is sikerül, pláne nem rövidke másodpercek alatt.

Én meg a kártyákat sajnálom :(

Nem bírok a gondolattól szabadulni, hogy inkább zsugázni kéne csóri kártyákkal- legalább egyszer tehessenek eleget eredeti küldetésüknek, mielőtt a halál jéghideg markolását érzik torkukon.

Abban az esetben, ha végre beteljesednek világuralomra törő terveim (vagyis a világuralmat fürgén és leleményesen elhappolom a manifeszt módon erre aspiráló Lacee-féle ceglédi bűnbanda elől), új rezsimet fogok ám bevezetni kártyatépes ügyben, az alábbiak szerint: A kártyatépést onnantól kezdve csakis csoportosan lehetne megkísérelni, és az érdeklődők számára a beugró aktus egy pókerparti lenne. No aki azt megnyeri, az utána nyereményképpen megkísérelheti a kártyapaklit széttépni.

Az összes többi nemnyertes résztvevő szneccsöl. A második helyezett 500 snatchet nyer, a harmadik helyezett 800 snatchet, az összes többi ezret.

Jó kis terv, elvtársak, mi?

Kiegészítő megjegyzés: ha én nyernék, a pakli túlélné a kalandot :)

Na menjetek, gyakoroljátok a pókert :)

Már jól vagyok :)

Térdet tovább kímélni nem kell félnetek jó lesz.

Ha nem indul el a beágyazott videó, akkor ez volt az.

A történetre, amit éppen előadandó vagyok, azt fogjátok mondani, hogy ilyen már nincs, és csak vetítek. Pedig sajna igaz!

Lesántultam.

Eddig hihető - biztos fel is teszitek magatoknak a kérdést, hogy milyen hülyeséget csinált már megint ez a lütyő Juci.

Sajnálattal jelentem, hogy semmit! Hacsak nem számít túlságosan nagy felelőtlenségnek, hogy felszaladtam a lépcsőn négy emeletet, aztán megálltam a folyosón. Álltam egy fél perce, jámboran mint egy tehén, és ekkor hirtelen elvágta valaki a bal lábamban a térdszalagokat vagy inakat vagy miket, hátulról egy kurvanagy késsel. Legalábbis ilyen érzés volt.

Kérdezd meg, hogy vajon a fájdalomtól a szemgolyóim elkezdtek-e az üregükből kifele iramodni, leizzadtam-e és sokkot is kaptam netán? Válaszom az, hogy igen, nagyjából ez történt, ebben a sorrendben.

Pár perc alatt valahogy csillapodott a dolog, találtam egy pozíciót, ahogy járni tudtam (térdkinyújtás szóba se jöhetett, úgyhogy rogyasztott bal térddel, roppant kecsesen), és végül később valahogy hazakeveredtem.
A metrón már két megállóval előbb odakúsztam az ajtóhoz, nehogy aztán ne bírjak felállni és fennmaradjak - mint az igazi kripli nyuggerok wazze. Bár igaz, hogy átadtam az ülőhelyemet egy kisgyerekes anyukának, ezzel quasi igazolva a két megállóval előbb történő ajtóhozáramlást.
Darwin-részdíjas megoldás ebben a helyzetben az ülőhelyátadás aktusa maga, meg az is, ahogy majdnem pofára esünk közben, elkapunk egy kapaszkodót és ezzel megrántjuk a bicepszünket. Sőt eleve az, hogy nem hívunk egy nyavalyás taxit, hanem BKV-zünk májerságból.

Telefonos segítséget és távgyógyítást kértem Csiky Feritől, aki SMR-hengerezést javasolt, el is magyarázta, mit hogyan. No ezt megtettem, a helyzet sajnos nem javult, de legalább megfájdult a csuklóm is, ahogy kézzel tartottam magam a hátsó comb hengerezése közben. Újabb Darwin-részdíj.

Estére már tetőtől talpig magam voltam a Másféllábon Járó Eleven Megriadási Reflex, plusz az elcseszett kompenzálós jobblábraterhelős óvatoskodó teknősbékatartástól már a hátam is fájt.

Ma reggel pediglen, miután nem mertem elfoglalni szokásos mélyguggolásban kuporgós kávészürcsölgető pozíciómat a konyha zugában, hát asztalnál ülve kíséreltem meg jól megérdemelt kávémat elfogyasztani, az alábbi eredménnyel: könyökkel a teli kávésbögre lever, forró kávéval mindkét comb végigéget!
Ekkor már sírtam, és úgy éreztem, ennél jobban sajnálni magamat már szinte nem is lehetséges :)

Gondoltam is, hogy jobb lesz, ha beülök a sarokba egy papírzacskóval a fejemen, és megadóan megvárom, amíg elmúlik a következő néhány nap.

A mai snowboardozást ezután nem vállaltam be, asszem ezt megértik az elvtársak.

Jelen státusz: Olyan, mint valami ínhüvelygyula (vagy inkább ínhülyegyula). A csuklómban elő szokott fordulni, csak kicsiben, másrészt az megoldható, hogy ne hajoljon be a csukló, de térddel már kevésbé akar működni a dolog. Egyébként hajlani hajlik rendesen, csak a kinyújtásnál és oldalirányú mozdulatoknál ugrik bele a kés hátra.

Némi kísérletezéssel mindenféle házilag fabrikált szoros bandázsokat helyeztem el a térdkalács fölött, sőt combtőben is (ez valamiért könnyebbséget okoz az érintett térdhajlatban), ez megtartja valamennyire és most éppen tudok járni, már majdnem úgy, mintha. Ma már csak néha-néha rogyik be a térdem és csuklok össze kiugró szemgolyókkal, törvénytelenül szencségelve.
Mondjuk balkanyarról szó sem lehet, csakis egy újonnan kifejlesztett spéci technikával (bal láb egyenesen földről felemel, teljes felsőtest és csípő balra menetirányba beforog, bal lábbal együtt, amit egyesenes földre letesz, és lehet menni).

And the Darwin Award goes to.... 

Vágod - amit ezzel nyertem!

Biztosan halálra stresszeltétek magatokat, hogy mi lett a nyereménypólóval, van vagy nincs, küldik vagy se!

Nos, az álmatlan éjszakáknak és a telesírt kispárnáknak vége! Már vagy három hete meghozta rendben a postásbácsi, csak mostanáig próbáltam titkolni a dógot, a feszültség fokozása végett :)

No de most! Tátátámmm!

Elég volt a golyótlanságból, kuckuc vagy nemkuckuc.

Ma reggel az alábbi áldozatot mutattam be a Vas Oltárán, a magam jelenlegi szerény tehetségéhez képest (kuc-kuc):

20 mp plank - 5 deadlift @16 kg - 10 swing @ 16 kg

20 mp plank - 6 deadlift @16 kg - 12 swing @ 16 kg

20 mp plank - 7 deadlift @16 kg - 14 swing @ 16 kg

20 mp plank - 8 deadlift @16 kg - 16 swing @ 16 kg

20 mp plank - 9 deadlift @16 kg - 18 swing @ 16 kg

20 mp plank - 10 deadlift @16 kg - 20 swing @ 16 kg

20 mp plank egy karral, aztán a másik oldalra is

1-1 TGU @12 kg

10 fekvőtámasz szélesen

1-1 TGU @12 kg

10 fekvőtámasz szűkecskén

Mindennek a torkos borzhoz, leánykori nevén rozsomák, a világon semmi köze sincs, a poszt címe kizárólag a véletlen műve :)

Ez az! Amikor a brit tudós és a női magazin törvénytelen nászából idióta gyerek születik. Már megint.

Igaz, a cikkbe beleírják, hogy "a résztvevők többségénél mérhető javulás mutatkozott az aerob fittséget jellemző oxigénfelhasználás területén" - de eddig biztosan nem jutt el az átlag olvasó, aki a cikk címét meglátja és máris van egy újabb remek kifogása, hogy miért ne mozogjon - hiszen "millióknak nem használ"! Megmondták, kimutatták, hogy nem-hasz-nál, érted?!

Nem használ a toszorgás, amit kocogás címkével műveltünk? Nem nőtt az oxigénfelvevő kapacitás - se? Fogjuk hirtelen a génjeinkre. Az az adu ász - bárki beláthatja, hogy az ember nem tehet semmit a génjei ellenében, viszont szedhet például gyógyszereket vagy megadhatja magát a sorsnak és kérhet hozzá sültkrumplit.

Lehet, hogy DNS-elemzés se kéne hozzá, de mondjuk - horribile dictu - belekezdhetne az ember akár valami hatásosabb edzésbe. Mondjuk egy ilyen izébe, aminek a neve itt van a nyelvem hegyén, no hogyishíjják ezt a izét....? :) 

***

Update: közben rájöttem, hogy ez ugyanaz, mint ez. Bocsi, elvtársak :)

Nézzétek micsinált, rögtön megőrülök! :D

Ez a köhögés csak nem akar tőlem elmúlni, sőt a szemét kis Torok Gyula is rám vadászik már megint. Ami nagyon egy hülye ötlet, így a snowboard-szezon kellős közepén egyfelől, másfelől meg nagyon rám férne már egy rendes ereszdelahajam-VO2max workout. Mert aztán meg megy a vashiány az agyamra vagy mimre.

Múlt vasárnap Brett Jones Mesterhez folyamodtam egyetlen kör erejéig, és közben meg kellett állnom pihenni :)

20 swing @16 kg

5-5 clean&press @12 kg

20 swing @16 kg

8 goblet squat @12 kg

20 swing @16 kg

2-2 TGU @12 kg

20 swing @16 kg

8-8 snatch @12 kg

20 swing @16 kg

Kuc-kuc.