Medvének kellett volna születni. Akkor érthető lenne ez a téli álom, ami mostanában az alapbeállítás nálam.

Olyan szinten vagyok belassult, passzív, lusta, álmos és közben falánk, hogy már magam is megijednék tőle, mármint ha tudna még érdekelni bármi. Pedig kivételesen és látszólag nincs semmi bajom, Torok Gyulát ebben a körben még kicseleztem (kipp-kopp-kopp).

Ma azért lóbálgattam egy keveset, de tényleg nagyon kevés volt, és azt is csak azért, hogy kicsit a lelkiismeretemet megnyugtassam vagy legalább a vérkeringésem meginduljon. Hát hiába fáradtam, mert a lelkiismeretem se nyugodott meg és a vérkeringésem átmeneti megindulás után ismét leállni látszott :)

Kicsit pörgettem az indian clubokat. Törököltem egyet üresen.

Törököltem egyet 16 kilóval, aztán swingeltem egy keveset 16 kilóval (10-10 egykezes). Aztán még kétszer ugyanezt, és közben próbálkoztam még a "terpeszből fejenállás és onnan le varjútartásba és vissza fel" jellegű kombinációval; elsőre tán nem volt rossz (de jó se).

Végül desszertnek - vagy mittudoménminek -  intervall snatch 16 kilóval, 15/15, körönként 7 snatch, 20 kör. Amíg ez tartott, majdnem élőnek éreztem magam, de hamar elmúlt. Edzés után ebéd (minek arcoskodni ezzel a harcoskodással, ha úgyse vagyok se aktív, se szimpatikus), ebéd után meg vissza az ágyba. Aztán nemsokára megint vár a tollasbál. Oszt szevasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.