Felmerült a Girevoy Sport (jellegű) verseny apropóján olyan vélemény, hogy ez sérti a Zalapelveket és rongálja a technikát. Továbbá, hogy Pavel sem ezt az irányzatot követi. (Mindez azért merült fel, mert a Misi felmerítette, mármint ha van ilyen szó - nincs amúgy).

Gondolom, mindezekből adódna a logikus következtetés, hogy akkor ez ugyebár nekünk rossz.

Elmesélem, hogy én mit gondolok minderről. Nem mintha ez bármit számítana, de mivel úgyse tudjátok megakadályozni, ezért leírom.

Egyetértünk abban, hogy ha bármilyen okból sok ismétlést akarunk csinálni (bármiből, de mi most történetesen az amúgy rövid ideig tartó hatalmas feszítéssel és maximális power output-tal járó) hardstyle gyakorlatainkból, akkor, értelemszerűen, takarékosabb kivitelezésre kell törekednünk. A verseny történetesen egy ilyen ok, de az ezerswing és a 24órásnonstopswingparádé típusú eszetlenkedések is pont ilyenek. Nomármost az ilyesmi a hardstyle technikának vajon használ-e? NEM. Sőt.

Ártalmas-e ugyanakkor minden olyan megmérettetés, ami egyébként a hardstyle technikának nem használ? Lehet, hogy igen, de nem emiatt :) Kell az ember gyermekded lelkének néha az ilyesmi, de Guiness-rekord szervező Misi ezt bizonyára ugyanolyan jól tudja, mint én. Persze megárthat az efféle, még jó, hogy - akinek semmije se fáj egy 24 órás swingilingi után, az valamit tutira benézett - hiszen pont azért ment oda, mert próbára akarta tenni a tűrőképességét valami kemény kihívással, és nem hagyni semmit a bankban, és mert részese akart lenni valaminek, ami csoportos és buli és emlékezetes - jé, nem lehet, hogy versenyezni is ilyenek miatt szoktak? :)

Tesztoszteronban tocsogó elvtársaknak (és az erre kószáló csajok többségének) nyilván nem szükséges elmagyarázni azt a fura jelenséget, hogy ha ketten ácsorognak egy mezőn, előbb-utóbb kitalálódik, hogy vajon ki fut gyorsabban vagy köpi messzebbre a cseresznyemagot vagy emel fel nagyobb követ - a létező leghülyébb dolgokban való folyamatos versenyzés már az emberemlékezet feltalálását megelőző időkben is bevett dolog lehetett. Az egész kettlebellezés is abból született, mint mondják, hogy az orosz muzsikok egyszercsak elkezdtek emberkedni a gabona mérésére szolgált súlyokkal: ki tudja azt többször kinyomni, vagy fellendíteni stb.

Szerintem sportversenyek előbb voltak, mint edzések. Nincsenek forrásaim e témában, de az a megérzésem, hogy edzeni csak azután kezdtek el az ókori görögök vagy babiloniak vagy akárkik, amikor rájöttek, hogy hoppá, gyakorlással fokozható a versenyen mutatott teljesítmény :)

Azt is állítom továbbá, hogy akinek elég stabilak az alapjai, az az időnkénti technikaromboló meneteket simán ki fogja bírni minőségromlás nélkül. Ha végrehajtottam már százezer hardstlye snatchet eddigi életemben, akkor az a párszáz puhább ismétlés néha belefér. Feltéve, hogy csak játszásiból versenyzünk néha egy keveset... hosszú távon egymás mellett szerintem se fér meg a két, egymásnak sok ponton ellentmondó cél és technika, amennyiben mindkettőt komolyan akarjuk művelni. Viszont: amíg az egyiket csak változatosságképpen, néha, kíváncsiságból, jáccásiból csinálgatjuk a magunk mulatságára, addig nem fenyeget, szerintem, semmiféle összeférhetetlenség.

Ha pedig valaki azt mondja nekem, hogy mindent csak komolyan szabad csinálni, akkor tőle én megkérdezném, hogy mégis, mi a bánatot keres a blogomon?

Azt nem csak én gondolom, hanem közismert, hogy a Pavel-féle Hardstyle iskola, alaposan különbözik a Girevoy Sport iskolától - céljaiban, módszereiben, technikáiban, alapelveiben.
Az már egy más kérdés, hogy a Girevoy Sport illetve elődei születtek meg hamarabb, és az ő szemszögükből nézve a Hardstyle valszeg csak egy szakadár elhajlás :)
Annak ellenére, hogy kölcsönösen lenézik egymást, egyik sem rosszabb vagy jobb, több vagy kevesebb a másiknál. A használt eszköz lényegi azonossága és a gyakorlatok körülbelüli hasonlatossága ellenére teljesen más ligában játszanak, ezért hasonlítgatni hülyeség. Nekem történetesen mindkettő tetszik...

Azok kedvéért, akik eddig esetleg nem tudták: A Girevoy Sport alapértelmezés szerint versenysport, az adott idő alatt véghezvihető legnagyobb ismétlésszámra gyúr minél kisebb energia befektetésével, és a darabszámnak rendel alá minden egyebet. Ennek megfelelően speciális a technika, és nem is feltétlenül egészség-optimalizáló módon. A girjevikek erő-állóképesség terén ezzel együtt alighanem verhetetlenek. Szeretnék én olyan ergya lenni, mint ez a csaj például...

Tisztában vagyunk másfelől azzal is, hogy a sportnak, manapság különösen, az általános egészségmegőrző-funkciója fontosabb bármi másnál, mert az üldögélő, elhízott Homo Computericus testi funkciót másképp esély sincs a normális mederbe visszaterelni. Sportolni az is akar / szeret / szokott,  akinek esze ágában sincs versenyezni, bármely okból, és ez bizony nagy szívás mindazoknak, akik valamely hagyományos sportegyesületben képzelték volna el a hobbisportolást. Egy szakosztályba besétálni és közölni, hogy én csak edzegetni szeretnék, versenyezni nem kívánok? Höhöhö, sok sikert, ezt buktad.

A Hardstyle történetesen verhetetlen az általános fitnessz célokra használatos rendszerek között, mert itt aztán nincs utánpótlás-nevelés, ellenben edzésre tökéletes, mert a legnagyobb melót egységnyi idő alatt ezzel lehet elvégezni, ha éppen arra van szükség. Emellett a legkülönfélébb attribútumok fejlesztésére egyaránt alkalmazható, legyen az erő, mobilitás, állóképesség, robbanékonyság, izomtömegnövelés vagy zsírvesztés. Megvan az oka, hogy miért szeretjük annyira.

Egyetlen dolog hiányzik a palettáról, de fájdalmasan: a verseny!

Jó okkal hiányzik, tudjuk, de akkor is...

Pedig:
A versenyzés, azon belül az arra való készülés, a kitűzött cél, a közelgő határidő és a versenyhelyzet új lendületet hoz; olyan komoly energiaforrás, amit parlagon hevertetni valóságos bűn. Szép dolog az önfejlesztés és a saját elért célok kipipálgatása (tényleg!), nemkülönben tök cool a legújabb PR-t a blogon, fórumokban meg facebook-on posztolgatni, de azért az, ha az embernek ki kell állni a pódiumra és helytállni, ott és akkor: ez még a Laura lányomból is kihozza a sportolót, ez pedig nem semmi ám :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanyi gyerek · http://parittya.blogspot.com/ 2013.05.30. 21:11:17

Jó írás!

Bizony, elnézve Denisovot és Dedyukhinat, de akár csak a középmezőnyt, asszem fasorba se vagyunk. Egyikőnk se. Hardstyle ide vagy oda. Ha a snatch egyetlen célja a golyó fej fölé juttatása, akkor ebben egy girjevik verhetetlen. Meg az összes többiben.

Jó, persze a Girevoy Sport egy célzott mozgásforma, de akkor is lenyűgöző eredményeik vannak.
Sajnos hozzáértő ember meg nemigen van kis hazánkban. Pedig tuti lenne rá igény.
Miért is nem tudok 8 év orosz tanulás után mást, csak jelenteni?!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: