2010.09.17. 12:42
Life. Don't talk to me about life.
A sötét morcos hajnalban ágyamból fürgén, ajkaimon pattogó ritmusú dalocskával ugrottam ki NOT - gyanítom, hogy inkább egy, az akasztófáról frissen levágott személyre emlékeztettem csekély számú unott közönségemet.
Itt kávéfőzés következett volna mint a túlélési procedúra első napirendi pontja, de a rohadék kávéfőző megmakacsolta magát és rendeltetésszerű működés helyett inkább orrán-száján dőlt a gőz. Negyedóráig birkóztam vele, eredmény semmi, hacsak nem számítjuk eredménynek a kuka-pozitívra szétégetett jobb kisujjat, és a csatazajra mogorván felébredő férjet. Aki egyébként valami elbitangolt csövecskét pikkpakk visszacsavarintott és kész. Az eső azért nem állt el.
Na jó, a kávéfőzős-szkanderózós miatt negyedórával kevesebb maradt edzésre. Az eső miatt a kertben lengetés ugrott, akkor maradunk a szobában, node kint van a kisházban a huszas meg a huszonnégyes, és nincs kedvünk kimenni érte, bent a szobában meg csak a tizenhatos ásítozik. Akkor újratervezés és essneki.
3-3 TGU @16 kg
2-2 db (1-2-3) létra MP @16 kg. A harmadik balkézzel nem akar kimenni, emiatt bemorculás.
Egykezes swing @16 kg, egyik körben bal, következőben jobb, 20 kör, 12 darab/kör, összesen akkor nemde 240 db.
Hát ez durván kevés volt ahhoz, hogy jobb kedvem legyen tőle.
A tükörben megtekintettem fizikumomat, és logikus reakcióként elkezdtem csador vagy burka után kutatni a szekrényben, de valamiért nincs otthon ilyesmi (pedig kéne mégiscsak). Alternatív megoldásként megpróbáltam dematerializálódni, asse sikerült, meg a láthatatlanná válás se. Az eső esett tovább mindenesetre.
Az aluljáróban a vak koldus megint tenyerel a klaviatúrán, de csak a midi szól a szintetizátorból, millió rózsaszál vagy a tökömtuggya, ócska műanyag a hangzás, közben a pasi két üvegszemmel bámul a semmibe, az arca iszonyat, ha véletlenül ránézek, el van kúrva a napom, persze ránéztem megint - ennek a koldusnak akkor szoktam pénzt adni, ha csendben ácsorog, de látszólag nem tanul belőle.
Aztán valaki megint befeküdt a metró alá, ezt megértem, bár párszáz ember szív utána a metrópótlóbuszos ereszdelahajammal, de legalább az eső kitartóan esik - a bankfiókban a front office hölgyikével csekély volt köztünk az egyetértés, ellenben a kölcsönös ellenszenv legalább maximális, de az utolsó pillanatban kirohantam inkább, mielőtt emberi életekben is kár esik.
Hírek otthonról: bekrepált a gázkazán. Az autó ellenben még mindig a szerelőnél. De legalább esik az eső azóta is.
Azon gondolkodom, hogy ha hazamegyek, akkor elővegyem a legnagyobb kettlebellt, amit találok, és addig swingeljek vele, amíg meg nem izzad - vagy csokoládéba fojtsam inkább a bánatomat....?
Van egy tippem, melyiket fogom választani :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: website laten maken 2018.11.19. 01:44:04
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Anikó RKC 2010.09.17. 22:05:23
:-)
kitartás Elvtársnő !
Utolsó kommentek: