Mostanában azt figyeltem meg véletlenül, hogy egyre nagyobb a seggem. Feltéve, hogy a megfelelő időben a megfelelő szögből nézzük, akkor a megfelelő irányba nagyobbodik :)
Lehetséges, hogy felfedezhető ok-okozati összefüggés ezen jelenség és a mostanában egyre sűrűbben és egyre nagyobb súlyokkal történő guggolások között...?
Nah, tegnap is guggoltam. A session végén.
Az elején láblökéses nyomást végeztem olyan 32 kiló körüli súllyal, öccör hármat tán. Utána gyakoroltam a magasra húzást vagy hogy a vérbe híjják, mely gyakorlatot egyrészt utálok, másrészt az operációs rendszerem eccerűen nem engedi végrehajtani a csuklyával fölfele könyökhúzást, úgyhogy egyre szarabbul megy, következésképpen egyre jobban utálom, és az általam bemutatott megoldások egyikének sincs halvány köze se ahhoz, ahogy ennek ténylegesen ki kéne nézni. A gyakorlat kivitelezésének további ismertetésétől és a közben elhangzottaktól itt eltekintenék, hátha gyenge idegzetűek vagy kiskorúak is tartózkodnak a közelben - egyetlen jellemző momentumként kiemelném Detti Néni posztulátumát: "Szenvedj, te ribanc" :)
Mindeközben természetesen a tetthelyen szokásos módon, a jelenlevők a távollevők kidumálásával pihenik ki magukat a szettek között, mely által pontos ismeretek szerezhetünk azzal kapcsolatban, hogy a régebbi és persze a jelenlegi súlyemelők zöme alkoholista, drogos, elmebeteg, buzeráns, pedofil, szenilis, beteges hazudozó, börtönben van vagy, néhány szélsőséges esetben, konkrétan halott. Én csak figyelek és tanulok, mivel a mondott elvtársakat nincs szerencsém személyesen ismerni, sajnos vagy szerencsére - és mindenkit biztosíthatok róla, hogy komoly összeférhetetlenség áll fenn a szaftosabb poénokon való nyerítve röhögés és a rúdnak fej fölötti megtartása között. (Na nem mintha valaha eszembe jutott volna idétlen, szaftos poénokon nyerítve röhögni) :)
No, végül guggolás (back squat), 50 kg, 5x5. Ilyenkorra már általában megérkezik a crossfites bagázs, úgyhogy Juci összepakol, elnézést kér, elköszön és hazamegy.
Azon merengek még, hogy mikor fogok vajon a túledzés bűnébe esni, mert bár az általam előadott intenzitással lagymatagsággal a súlyemelő edzés ilyesmivel persze nem fenyeget, de a kettlebell órákon elvégzett melóval együtt lehet, hogy már a magamat-túlvállalás esete fog fennforogni eccercsak. Most kezünk bele a haladókkal a "Return of the Kettlebell" protokollba, és mint mondom, azt sajnos nem tudom megállni, hogy be ne álljak és végig ne nyomassam velük együtt. Márpedig ez az Orosz, ez biza Gonosz. No, meglátjuk - egyelőre csak azt érzem, hogy mostmár aztán tényleg sokkal többet kéne aludni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek: