Ezúttal nem futás, hanem FMS-mérés. Ez volt az általam vállalt rész tegnap egész délután meg este a Heim Pál Gyerekkórház javára rendezett jótékonysági sportnapon.

A rendezvény nagyon sikeresnek bizonyult minden szempontból, Mári Tamásék tökjól megszervezték, szemre is jó sok volt a résztvevő (160 fő, mint mondják), király programok voltak, beleértve a kettlebell és krav-maga szemináriumokat meg persze a zömmel szerénységem által produkált FMS-méréséket, és a bevétel is nagyon szép summa lett, állítólag 460.000 Ft. A Heim Pál Kórházat képviselő adjunktusnő egészen meghatódott és nehezen tudta örömét palástolni, vagy talán nem is akarta...?

(Ugyanő azt is elmagyaráztatta magának, hogy mi is ez az FMS, aztán a végén megkérdezte, hogy akkor ezt miért nem csinálják minden sportban és az iskolai tornaórákon is? Hát, mondom, ez igen jó kérdés...)

Bár azt sejtettem, hogy a magam részéről mattot fogok kapni a maratoni FMS-mérés által (délután 2-től este 9-ig majdhogynem non-stop), és így is lett, de azért nagyon örülök ám, hogy ott lehettem. Ne felejtsem el megemlíteni, hogy Laura lányom is ott volt velem és ő segített az adminisztrációban, azzal is gyorsabban haladtunk. Illetve amíg a krav-maga szemináriumon rugdaltam tökön és bökdöstem nyakon az ellenfeleket, addig Mári Tamás és Tóth Ervin RKC II és főszervező kollégák helyettesítettek hálistennek. Meg egyszer Ivanchich András kolléga is mért egyet, csak mert olyan sok volt az érdeklődő, hogy nem bírtam egyedül.

Meglepően kedvezőek voltak az általam megmért emberek eredményei, alig volt komoly mobilitás-probléma. Jellemző viszont, hogy a közelmúltbeli sérülésekre rákérdezve legalább minden második ember vállsérülést említett, amire hol így, hol úgy tettek szert. Viszont a javasolt javító-gyakorlatok ott helyben majdnem eltüntették az aszimetriákat.

Ha már krav-maga: mint most rájöttem, ez nekem természetesen nagyon bejön :) Csak idő kérdése, hogy beiratkozzak egy ilyen tanfolyamra, annyit mondhatok. Lehet, hogy a lelkesedés majd csak addig tart, amíg gyakorlás közben magam is bele nem futok egy-két nagyobb sallerba, de majd meglátjuk.

És ha már magamhoz ragadtam a szót, a mai edzésemről is elmesélem, hogy érdeklődésem hiányában elmaradt :) Délelőtt is megfordult a fejemben a lengetés gondolata, de mivel a szóbanforgó fej fájós és kótyagos volt, ezért ki is vertem belőle - délután pedig a kis ráérő időmben inkább ismét megtekintettem a Gyalog-galopp című filmalkotást. Ebben és a kettlebellben az a közös, hogy évek óta nem bírom őket megunni :) Bár ha így vesszük, akkor a Gyalog-galopp még a kettlebellt is veri, mert azt már 20 éve nem bírom megunni, a kettlebellt meg még csak közel 4 éve :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.