Rögtön az RKC I. utáni napon, amikor az ember normálisan még csak a gondolatait rendezgetné, hozzám Nemzetközi Vendégsereg érkezett! Konkrétan Tracy és Mark Reifkind. Nem csekély megtiszteltetés ám ez a Jucinak!

Először is: maga Tracy Reifkind, a Swing Királynője tartotta meg a hétfői óráimat a szokásos áldozataimnak és néhány kedves vendégnek. Egy órát a középhaladóknak, egyet a haladóknak. És mindez azért történik, mert Tracy szeretett volna nálam órát tartani! Na nem mintha nem lett volna erősen kedvemre való az ötlet :)

Ahogy az egyik kedves meghívott vendég, a Kisebbik Juci leírta az esetet, az teljesen korrekt, és sokat nem is tudnék hozzátenni. "A legjobb dolog, ami a kettlebell swinggel történhet, az Tracy Reifkind". Ez nagyjából összefoglalja a lényeget, túlzás nélkül.

Azt először is lássuk be, hogy Tracy az életben még sokkal jobb arc, még csinosabb és természetesebb, mint holmi fotókon, és olyan atomállat-zsírlézer órát tartott, hogy a fal adta a másikat. Én amúgy is szoktam az általa kifejlesztett egyik-másik kombinációt feltálalni az áldozataimnak, de akkormár lássuk be azt is, hogy a Tracy-style swingelős őrület bizony az ő saját prezentációjában az igazi.

Egyszercsak lesznek fotók is erről meg videók is, addig átmenetileg kukk bele ebbe, Rif kommentálja a dolgot, a háttérben a mondott óra történik, történetesen a középhaladóknak. A hidegfront betörése előtti percekben, 100% páratartalom és mellbevágó hőség közepette, fröcskölt az izzadság mindenkiről, de a hangulat fergeteges.

Azt hiszem, a haladók megint megcsináltak ezer swinget meg párszáz snatchet is úgy, hogy észre se vették, mi történik pontosan :)

No és ezzel még nem végeztünk ám a hétfői nappal, ugyanis Rif és Tracy elfogadta meghívásomat a házunkba egy baráti vacsorára. Anikó RKC is csatlakozott a csapathoz természetesen.

Úgyhogy Jucinak bizony Konyhatündér Istennővé kellett avanzsálnia, ami nem teljesen hétköznapi szerep nekem, de ha rákényszerítenek, akkor persze megy ez is (szükség esetén bármilyen Istennő tudok lenni) :)

Az alábbi, nem túl bonyolult menüt fundáltam ki, és készítettem el:

Előételnek libamáj, házi sütésű kenyérszeleteken

Utána húsleves, velőscsonttal és karajcsonttal, csigatésztával (és Erős Pistával megküldve, ezt mondani se kell). Főtt hús tormával.

A kerti grillen parázson grillezett csirkemell és csirkeszárny (paprikás pácban), mellé petrezselymes krumpli, tzatziki, mozzarellás paradicsomsaláta (ezt Anikóm készítette), és zöldsaláta tökmagolajjal.

Végül Pavlova torta, némi tűzijátékkal, mert Tracynak szülinapja is volt ám, pont az RKC hétvégén.

Mindezt különféle borokkal öblítettük le meg némi Agárdi-féle körtepálinkával.

És minden ízlett nekik nagyon, látszólag leginkább a húsleves meg a velőscsont, ami történetesen tényleg marhajól sikerült, és hát Amerikában ugyebár nincs ilyesmi. Jameg a libamáj, ugye.

Nagyon jól éreztük magunkat, emlékezetes és szenzációs nap volt a hétfő. Szerintem Tracy is fog írni magyar kaja-tapasztalatairól, úgyhogy minderre még feltehetőleg visszatérünk.

Innen folytatjuk hamarosan, mert következett a szintén emlékezetes keddi nap :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.