Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Torok Gyula. Mondjuk, évente egyszer. Vagy félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a torkom.

De hogy minden második hónapban eljön! Na nem, azt már mégsem! ... Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Gyula, a Zsuzsi néni háza mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a templom tetején van, még egyet, s már itt áll a sarki kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek – gondolom –, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.

Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. „Rossz jel, hű, de rossz jel!” – gondoltam. Nézek a Zsuzsi néni háza felé… Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?

Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a templom tetején lesz.

Ebben a szellemben ma délelőtt, morc arccal, a mára tervezett Hatalmas Erős Törökök helyett, amíg még jártányi erőm volt legalább:

3 kör:

1-1 TGU @16 kg

1 perc üvegestekintettel plafonrabámulás hátonfekve

20 sec plank

1 perc üvegestekintettel magamelébámulás hasonfekve

10 flat straight leg raises

1 perc üvegestekintettel plafonrabámulás hátonfekve

20 sec plank

1 perc üvegestekintettel magamelébámulás hasonfekve

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.