El van ez kúrva kérem.

A sport eredetileg nem azt a célt szolgálta volna, hogy egészségesebbek legyünk, és megadjuk a testünknek azt a mozgást, amit a civilizált életmód következtében annyira hiányol?

DE.

Ehhez képest mi van most?

A profi sportot szőröstül-bőröstül benyelte az Üzlet, a Szponzor és a Média. A közönség drámát akar, cirkuszt, showműsort, pörgést, izgalmat, elképesztő rekordokat; ebben természetesen gigászi Reklámfelület van, a sportolók pedig ennek megfelelően lesznek szívesek szállítani a nézettséget és az ehhez szükséges eredményeket. Sokat, Nagyot és Azonnal. Hát szállítják is. Bármi áron.

Cserébe életük délelőttjén kidőlnek, a végletekig kizsákmányolt testük nagyon sokszor idő előtt teljesen feladja, bár a legtöbben megússzák kisebbnagyobb rokkantsággal.

A sport azért a hobbisták esetében is hatalmas üzlet, gondoljunk bele, hány embert tart el világszerte a sportszergyártás, táplálék-kiegészítő gyártás, forgalmazás, fitnesszterem-üzemeltetés, nem is említve a sportsérülések kezelésére kitermelt árucikkek garmadáját.

Hát még a napról napra megújuló kütyükínálat, az újabb és újabb csúcstechnika gyakorlatilag mindenben. Pulzusmérők, testzsírmérők, ilyenmérők olyanmérők, chipek a cipőben, plazmatévé a futópadon, űrtechnika a talpbélésben, ufókaki a tápszerekben, rezgetők, nyomatók, búgatók, vibrálók. Igen, még mindig a sportszergyártásról van szó :)

Ettől egyáltalán nem függetlenül Divat is. A médiából megtudhatjuk, hogy a hasunk mindenképpen legyen kockás, ehhez szerencsére rögtön tudnak is ajánlani néhány kiváló, fáradtság nélküli haskockásító terméket és/vagy tápszert és/vagy csilivili fitnessztermet.
A Nagy Fogyókúrabiznisz Összeesküvésbe bele se kezdek, mert sose lenne vége. Szerintem már idáig se jutott el az olvasásban senki.

Jólvan, az igaz, hogy a nép kövér és lusta, és nagyon nagy szüksége lenne a mozgásra. Ehelyett azonban a zöme csak a pénzét költi hülyeségekre, mert mozogni tulajdonképpen nem szeret, és arra gyúr, hogy hogyan lehetne minimális macerával megúszi a divatos kockahas megszerzését.

Eredmény? Az az ilyesmiből ritkán van, hacsak nem tekintjük eredménynek a GDP növekedését és a kínai sportcipőgyártó rabszolgák öntudatra ébredését.

A Profi Sportoló meg a Divatsportoló mellett van még egy csapat, az Elhivatott Sportoló, aki szintén megtalálja a módját, hogyan rokkanjon le 40 éves korára.
Van egy nagy és nemes célja, és azt ő eléri, ha beledöglik is, ha egy rahedli pénzébe kerül is, megcsinálja és kész. Mert ez az élete.
Vagy csak imádja az ő remek kis játékát, nem mond le róla semmiképpen, a harmadik térdszalagműtétje után sem.
Vagy csak egyszerűen szeret rekordokat döntögetni és mindig a legjobbnak lenni.

Baj ez? Nem, sőt. Tiszteletreméltó.
Igazi hősök, kalaplengetős teljesítmények születnek így körülöttünk. Van olyan, hogy az ember lelkének szüksége van ilyesmire, és ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont.
Csakhogy.

A lusta és kövér népekhez képest a ló túloldalára imígyen átesve, az Elhivatott Sportolóból is bajosan lesz Öreg Sportoló.

Mit tervezek én, saját szerény személyemet illetőleg tenni a kérdésben? Erre a reklám után visszatérek.

Mindez innen indult.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.