2010.06.14. 16:42
A Tábor! Második rész. Objektív Igazság és Tények
Csalódtam abban a várakozásomban, hogy pikkpakk eltesznek majd láb alól ezek a csibészek. A második nap végén a Lacee azért mégiscsak megpróbált megölni, de nem hagytam magam. A kitartó olvasó a végefele még megtudhatja, hogyan menekültem meg leleményes módon, miközben a halál jéghideg markolását éreztem a torkomon!
Ami az első nap eseményeit illeti, a Főnök elvtárs a tőle megszokott magas színvonalon és szórakoztató módon tanította az egybegyűlteknek az egylábas guggolás tudományát, néhányan ott rögtön fejlődtek is benne kicsit vagy nagyot.
Én szerencsére tök simán tudok egylábon guggolni, igaz, hogy mindig is tudtam, de hogy mitől megy annyira jól, az titok :) Közben kitaláltam egy nagyon kreatív változatot erre a pistolra, hamarosan jelentkezem az eredménnyel. Ha lesz.
A Péter-féle kártyatépkedés és telefonkönyv-marcangolás a vártnál sokkal jobb móka, és jóllehet közismert, hogy a kártyatépkedést tiltja a vallásom, de hát azért mégiscsak megpróbálkoztam vele a tömegpszichózis hatására, és persze nem sikerült, tehát továbbra is tiltja a vallásom.
A telefonkönyv-marcang sokkal jobban ment, két vékonyabbat el is pusztítottam, és örvendeztem vala neki. Ilyen izéket elpusztítani, méghozzá úgy, hogy a procedúra közben (és után) lehetőleg eszelős tekintettel ordítunk, nos, merjük kimondani, pompás érzés :)
Erről állítólag lesznek fotók is by efg_zeg, meg benne leszünk a tévében is talán.
A Misi-fél strandos juggling is remek volt. Egyáltalán kettlebellt lóbálgatni a homokban mezítláb, miközben a beavatatlan járókelők döbbenten bámulnak, mindenképpen királyság.
Az a kijelentés, miszerint a kettlebellek zsönglőrösen bravúros pörgetése lenne a Juci fő specialitása, még mindig nem állja meg a helyét, de az azért igaz, hogy már jobban megy, mint amikor legutóbb megpróbáltam. Szóval tanultam egy csomót; még nem jó, de már sokkal jobb.
Ezután Ede, Minden Büfések Császára átvette az őt egyébként is helyből megillető főszerepet, és következett az a rész, amiben saját bevallásom szerint világklasszis vagyok: a sörös-medencés-röhögős intervall.
Egy sör, két perc röhögcsélés, aztán egy fejes a medencébe (úszásból viszont a technikai minimumra szorítkozva, éppcsak a vízbefúlást elkerülendő, ügyelve arra, hogy nehogy a sportolás látszatát keltsük), és megint elölről sör-röhög-medence.
A bográcsban főtt marhaperkelt formájában manifesztálódott vacsorát öt perc alatt felzabálták ezek a rémek, és a Lacee be is vallotta, hogy a tíz kiló húsból hatot ő falt föl, tehát megvan a válasz arra a kérdésre, hogy az élet, az univerzum és minden, illetve hogy miért maradt a Juci majdnem éhen, de végül mégse.
Ennek ellenére azt állítom, hogy a vacsora a főúri körökben megszokott diszkrét és elegáns társalgás közepette emésztődött meg, tehát ha valaki olyan állításra vetemedik, hogy a Juci olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy többedíziglen beesett az asztal alá, azt én itt és most szemrebbenés nélkül letagadom. Egyébként az Albert hibája volt, minek mond olyanokat.
A Bazsika-féle erősember-blokk vasárnap délelőtt megintcsak nagyon jól sikerült, Bazsika RKC produkciójáról a 60 kilós vas kinyomásával kapcsolatban állítólag hallgatni kell, nehogy az orvosa megtudja, úgyhogy hallgatok is, csak azt jegyzem meg, hogy a szeme se rebbent közben.
Azt viszont nem áll módomban elhallgatni, hogy jómagam a 20 kilóst többedíziglen és minden nehézség nélkül megbentpresseltem, ha van ilyen szó, és a 24 kilóst is majdnem. Nem sok híja volt, szerintem menni fog hamarosan.
És ha már ott voltak, akkor meglóbáltam a 40 kilós, a 48 kilós és a 60 kilós bogyeszokat is néhányszor, és kipróbáltam a deadliftet is a barbellel, asszem 60 kilóval, de az még nem volt igazán nehéz, csak senki nem rakott rá nekem több tárcsát, úgyhogy nem derült ki, hogy mennyi menne. Mindezt alaposan végigfotózta azt a nagyon helyes lány, aki Bazsikával jött, remélem hamarosan láthatjuk is ezeket.
Ja és ahogy a Bazsika tanította: meghajlítottam egy szöget, bebebeeee.
No, ebéd után meg a Lacee előadta a crossfites okosságokat, és ami az olimpiai súlyemelésről hirtelen eszébe jutott, ez nagyon izgalmas és tanulságos volt, csak sajnos ezen a ponton a mozaikos alvással töltött túl rövid éjszaka, a tele has, a 40 fok, az 50 négyzetmétetes teremben jelenlevő 20+ ember és nulla oxigén hatására leállt az agyműködésem. Mikor a Lacee a súlyemelő-bemutató közben hatalmas csattanásokkal ugrott be a rúd alá, akkor a szívem is le-leállt, úgyhogy kénytelen voltam minden percben 30 másodpercig mégiscsak halottnak tettetni magamat.
Ez jól jött az ezt követő tömeggyilkossági kísérlet közben. 1 perc alatt 60 guggolás, vagy amennyivel kevesebb, annyi darab fekvőtámasz a pihenő percben, mindez 20 percen keresztül...? No erre a Juci nemet mondott az események félideje körül, mondván, hogy én nem fogom megöletni magam, különben is már kékek voltam a körmeim. Úgyhogy kigyüttem a teremből, ezáltal megmentve nyomorult életemet, gondolva kiskorú árváimra és vígasztalhatatlan özvegyemre.
Ez egyben megmenekülésem csodálatos története is :)
Ajánlott bejegyzések:
-
Kettlebell Warrior teljesítőink
-
Meglássa akárki, ha én eccer vagy kéccer megházasodok, soványabb és kisebb vászoncselédet keresek magamnak
-
Annyit azonban kikötök, hogy lekváros gombóc legyen a vacsora
-
Höttyintés
-
Utoljára abban állapodtam meg, hogy amit lehet, elmondok - okuljanak rajta mind az unokáim, ha valamikó megszaporodok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Viktor H 2010.06.14. 17:16:20
A 60kilós lóbáláshoz gratula , egy kézzel még frankóbb elárulom csak stabilan kő állni ,mert perecelés témája következik be vala .
Legközelebb gyüvök esküszöm :-D
efg_zeg · http://way2thebeast.wordpress.com/ 2010.06.15. 10:35:39
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2010.06.15. 12:43:25
Ráadásul nem röhögni kellett volna, hanem szigorúan és egyszersmindekorra elhatárolni magamat, valamint szóbeli figyelmeztetésben részesíteni a kollégát. Csak ez nem jött sajnos össze, mert nem jutottam szóhoz a nap hátralevő részében. Én hülye :)
Mostmár mindenkit kiesz a fene, hogy mit vót az a fergeteges poén: hát talán majd egyszer szóban elárulom :) Ha tudom.
Utolsó kommentek: