Bevallom, ma megint meg kellett tennem.
Kábé egy hete volt utoljára, és hát, mit mondjak, kezdett nagyon hiányozni. Mondják, hogy van élet enélkül is, de képzelem, milyen élet lehet már az....
Mit tegyek, imádom ezt az érzést, nem is annyira közben, de inkább utána; szeretem, hogy legyőzhetetlennek és nem is csak úgy simán energikusnak, hanem kifejezetten bombasztikusnak érzem magam, és hogy fülig ér a szám egész nap, ha kell, ha nem. Egy lánynak szüksége van erre, nem is beszélve a korombeli érett asszonyokról.
Lehet, hogy már nem tudom sokáig rejtegetni bűnös kis titkomat? Szerintem ma is hallotta az egész utca, hogy mit művelek kora reggel, nyitott ablaknál, és megvolt rólam a véleményük, de nem érdekelnek. Ha ez betegség, ám legyen. Lehet, hogy majd kérek időpontot Csernus dokitól.
De addig még egy kicsit.... Szóval, ma reggel is... Merjük végre kimondani, lesz ami lesz: VO2Max snatches @12 kg, 15/15, nyolcasával, 40 kör.
És most megint fülig ér a szám :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.