Kedves Naplóm!

Mostmár több hónapja, hogy kezdő súlyemelő vagyok, és a dolgok jelenlegi állása szerint még sokáig az is maradok; mármint kezdő.

Nehéz dolog ám ez az olimpiai súlyemelés, kezdve rögtön azzal, hogy tárcsákat kell pakolni a rúdra, és nem az a baj, hogy azt mind fel kell emelni, hanem hogy meg szokták kérdezni, hogy mennyi volt rajta, és néha magam is ezen merengek. Tehát, gondolom, a tárcsákra írt számot meg kéne szorozni kettővel, de néha több tárcsa is van ám a rúdon és még a rúd 15 kilóját is hozzá kell adni. Csakhogy mindez az úgynevezett "összeadás" nevű matematikai művelet magabiztos alkalmazását feltételezné. Erről pedig esetemben nyilvánvalóan szó sem lehet.

Úgyhogy én ehelyett pakolok a rúdra mondjuk egy-egy nagy zöldet, meg még egy-egy közepes szürkét, és ha még az is könnyű, akkor teszek mögé két kicsi kéket, és ha így még mindig nem elég nehéz, akkor például kicserélem az egészet két pirosra. Az edzőm, Detti Néni azt mondta, hogy azoknak darabja 25 kiló, de nekem mégis a piros tárcsák tetszenek, mert cuki csajos színük van.

Bár azt is mondta a Detti Néni, hogy áprilisban magyar bajnokságot rendeznek az ilyen vén tyúkoknak, és hogy oda én benevezek. Én meg elhittem.
A múltkor meg is kérdeztem, hogy akkor esetleg nem-e kéne-e erőfeszítéseket-e tenni-e emiatt-e, de azt mondta, hogy tökmindegy, megnyerem így is úgy is.

Szerintem ez csak akkor történhet meg, ha nem indul senki más. A Detti Néni azt mondta, hogy éppenséggel pont ez szokott lenni a helyzet. Bár azért jobban szeretek úgy nyerni, hogy ellenfelek is vannak, de az ember ne legyen telhetetlen.

Azt is elárulom titokban, Kedves Naplóm, hogy jövőre valami Európa-bajnokság lesz, és hát kérdezte is a Detti Néni, hogy akarok-e menni, én meg rögtön rávágtam hogy méxép. Bár állítólag ott már ellenfelek is lesznek, és hát erre már mégiscsak készülni kellene. Például, gondolom, megtanulhatnám addigra szépen rendesen a szakítás nevű gyakorlatot, ami igen nehéz, trükkös mozdulat. Nem is gondolná az ember, hogy mennyire.

Detti Néni azt mondja, hogy éppen ezért akár többször is mehetnék edzésre, például hetente kétszer, mert az állítólag több, mint a heti egy. Ezen még gondolkodni fogok.

Mindenesetre a kettlebell könnyebb, mert ott rá van írva a golyóra, hogy hány kiló, és nem kell hozzáadni semmit. És hetente legalább háromszor mindenképpen elmegyek edzésre, mert én vagyok az edző. És még verseny sincs, úgyhogy nincs miért izgulni.

Ezek nagyon fontos különbségek, de azért én mind a kettőt szeretem. Mert a vas nehéz, és ez a lényeg :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.