Futottam reggel kb. 10 km-t.

A jobb bokám cirmogott.

Bokagumival elhallgattattam.

Nem okos dolog, azt én is vágom, de (1) most nem érek rá lelki életet élni vele, nyakamon a BalcsiMarcsi, (2) néha csinálnak ilyet velem különféle lütyő testrészeim, de miután rájönnek, hogy nem érdekel a nyafogásuk, úgyis abbahagyják.

Jól kiérlelt álláspontom, és üzenetem holmi bokáknak az alábbi:

"Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz:
ÉN VAGYOK A FŐNÖK"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Viktor H 2009.09.26. 21:20:43

Juci!

Minek annyit futni? Gyalogolj gyorsléptekkel kézenfogva Sanyikával és Borisszal :D
Nekem volt szerencsém hazáig cipelni egy Boriszt és egy Tóth Ottót Tektiköl Soptól Gazdagrétig - no persze nem egyszerre és nem végig gyalog hanem néha buszra is és földalattira is szálltam - de megnyújtja a tér-idő görbét egy súly a vállon:-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: