2013.04.22. 07:42
Utoljára abban állapodtam meg, hogy amit lehet, elmondok - okuljanak rajta mind az unokáim, ha valamikó megszaporodok.
Elmondom hát ezt a szombati súlyemelős versenyes kalandomat.
Most magyar bajnok vagyok, eccerűen nem volt ellenfelem :) de mielőtt bárki arra gondolna, mekkora faszagyerekség ez, kénytelen leszek egy kicsit lehűteni a kedélyeket, ugyanis az ellenfél-dolgot szó szerint kell érteni.
Nincs valami nagyszámú hölgyversenyző 35 év fölött, és egy nem túl népes korosztályos + súlyhatáros versenyben esélyesen egyedül találja magát az ember egy kategóriában. És mint ilyen, jó eséllyel első lesz :) Summa summarum, senkit se kellett legyőzni, csak magamat.
Úgyhogy annyira nem nagy cucc ám ez, bárki utánam csinálja, a crossfites csajok nyilván már bemelegítés közben. De azért elmondom, mert igen izgalmasnak találtam ezt a versenyzős játékot, mint olyant, hiszen hasonlóval még nem volt dolgom mostanáig.
Versenytapasztalat híján fogalmam nem volt róla, milyen lehet vajon az, hogy a dobogón állok, szemben a közönség, bírók, lámpák, szpíker, meg izé, és mindenki engem néz, sőt értékel. Nem tudom, említettem-e már korábban, hogy a szakítás-tudományomban ráadásul alappal kételkedem. A vállfájás szombat reggelre a várakozásoknak megfelelően elillant, de a többi para a szakítással meg a közönséggel persze nem.
Hiába nincs tétje a dolognak, azért ez a helyzet esélyesen stressszes lehet. Elképzelni se tudtam, hogy végülis mit bírok lépni majd mindezekre.
Ráadásul: mikor végre ott álltam és lehajoltam, hogy megfogjam a jó öreg rudat az legelső szakítási kísérlet céljából, abban a tizedmásodpercben felüvöltött az ablak alatt egy autó riasztója. No, gondoltam, ha az összes többi dolog esetleg nem is, akkor ez most tutira összezavar.
Aztán mihelyst megfogtam a rudat, már nem hallottam. Se a szirénát, se mást, nem is láttam senkit, se a családomat, se a bírókat, se a közönséget mint olyant; csak én voltam meg a súly.
Ez nagyon érdekes, ahogy a dobogón a külvilág pukk, megszűnik arra az időre, amíg a súlyzórúdnak és nekem dolgunk van egymással.
Ennek megfelelően az első szakítás után már nem maradt az égvilágon semmi izgulnivalóm. A gyakorlat egyébként sikeres volt - sajnos nem igazán szép, de három fehér lámpát megért (mint később az összes többi fogásomnál is), és ott ez a lényeg. Detti Néni aszonta, hogy ne vesződjük a beülve szakítással, szakítsam fel helyből oszt jóvan. Ennek megfelelően így jártam el.
A másik tanulság, hogy bevállalósabbnak kellett volna lenni, a lökéssel legalábbis mindenképpen. A szakítást 30 kilóval kezdtem, 32 kilóval folytattam és 34 kilóval fejeztem be. A szpíkertől tudtam meg, hány kilóra megyek éppen, mert Detti Néni ezeket jól elhatározta helyettem, és milyen jól. A lökést viszont vacak 35 kilóval gondolta kezdeni, nemtom miért, ezt azért felkönyörögtem 38-ra, utána jött a 42 és végül a 45. Ez mind rendben megvolt, tehát 79 ponttal zártam a bulit - nem valami nagy durranás, de őszintén szólva túl könnyű is volt, a lökésből 50 kiló biztos, vagy inkább még több összejött volna, szakításból is meglett volna a 40 kiló, bár utóbbi esetben mégiscsak jó volt ez így, ahogy volt, és csak utólag nagy a pofám, tudom én azt.
Érdekes, hogy egy jópár ismeretlen súlyemelő ember egymástól függetlenül azt állította nekem a helyszínen, hogy a lökésben még 10 kiló simán benne van, de 20 is (volt aki egészen 75 kilóig emelte a tétet, de az már azért nem hangzik nekem reálisnak).
Na mindegy, első verseny, meg minden, beavatásnak megjárja, a következő alkalommal már tapasztaltabbak leszünk. Akkor is, ha esetleg nincs tényleges ellenfél, és csak magamat kell meghaladnom - de legalább a saját dolgomat megkönnyítettem legközelebbre :)
Úgy képzelném, hogy egy versenyen mindent kiad magából az ember, esetleg azt is, amiről nem is tudta, hogy benne van, és ilymódon nem hagy semmit a bankban - hát ez most nem történt meg, öröm volt és laza és mosolygós az egész délelőtt.
Sok érdekes, kedves emberrel találkoztam, tök helyesek voltak a csajok, nemkülönben a 60 éven felüli urak, akik szintén délelőtt szerepeltek. Láttunk nagy küzdelmeket, sikerest és sikertelent, voltak szép és csúnya megoldások, sőt néhány annyira ajjaj, hogy az ember a gyakorlat érvényessége ellenére legszívesebben orvost hívott volna. Némelyik 70-80 év körüli úriember bámulatosan fitt és erős, le a kalappal előttük, ahogy edzenek és versenyeznek. De láttunk olyat is, aki talán mégis jobban tenné, ha a súlyemelés helyett inkább keresztrejtvény-bajnokságra gyúrna :)
Summa summarum, versenyezni király dolog, nagyon bejön a Jucinak, és ha ellenfelek is lennének, azt bizonyára még jobban szeretné, reméljük eccercsak ez is kiderül.
Ami előző életemben leginkább hasonlított egy sportversenyre, az a maratonfutás, de állapítsuk meg szemfülesen, hogy a súlyemelés azért mégiscsak előnyösebb, mert itt a tiszta játékidő összesen fél perc, és nem kell négyésfélórákat a tűző napon baszódni :)
Kár, hogy alapértelmezett szerelmem, a kettlebell nem kifejezetten versenyzős sport, legalábbis minálunk. Cserébe az alábbi képeken megfigyelhető néhány kettlebelles beidegződés, amit ezexerint még mindig nem sikerült levetkőznöm.
Íme néhány kép, tessékparancsolni:
Szakít
Lök
Örül
Detti Nénivel kölcsönösen tiszteletlen :) Mindent köszi, Detti Néni, pusszantás!
Végezetül köszönöm Laura lányomnak, hogy végigfotózta az eseményt, a drága férj meg videózott.
Ja igen, aki még mindig kíváncsi, az megnézheti ezt a videót esetleg.
10 komment
Címkék: verseny elmélkedés erős lift világuralom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.22. 15:22:08
asianomad.blogspot.hu/2013/04/elso-magyar-girevoy-sport-verseny_22.html
Sanyi gyerek · http://parittya.blogspot.com/ 2013.04.22. 21:58:05
Lehet majd a fotelben, kötögetés közben mesélni, hogy „Eccer, amikor súlyemelő versenyt nyertem...” :-)
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.22. 22:30:14
szunda training · http://szundatraining.blogspot.hu/ 2013.04.25. 13:08:43
megnézve a videókat tényleg azt lehet mondani, hogy hagytál a bankban.
BenchPress 2013.04.29. 09:45:46
34 kg-os szakítással tényleg versenyt lehet nyerni? Elképesztő...leginkább az indulók hiánya miatt :(
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.29. 12:58:31
Aki túlságosan komolyan találja venni az ilyen úgynevezett győzelmet, az magára vessen. Én sem tettem :)
Lehet hogy nem is kéne versenynek hívni, hanem súlyemelő szakkörnek a nyugdíjasklubban :)
Sajnos hazánkban jelenleg ez van női masters ügyben. A nagyobb világversenyeken azért már hálistennek nem.
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.30. 09:45:21
Fallen Angel · http://fallenangel0823.wordpress.com 2013.06.13. 17:45:16
RízsPetty Juci!!!
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.06.14. 11:24:08
Ott nálad nem tudok hozzászólni, mert nemtom mi lett a wordpresses jelszavammal, elvitte a cica vagy mi
Utolsó kommentek: