Juci SFG 2010.06.26. 23:42

Savanyú a szőlő

Rájöttem, hogy ez a bajom alighanem :)

Most éppen olyan korszakom van a jelek szerint, amikor éppen egy nyavalyás hőstettet se készülök végrehajtani. Nemtom, hogy ez a korszak átmeneti-e avagy végleges-e; szóval tényleg benőtt-e a fejem lágya bizonyos - bár gyaníthatóan nem minden - szempontból, merthogy immár Bölcs vagyok és Öreg, mint egy Elefánt.

Avagy csak akut ötlethiányban szenvedek azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnám magamat megint valami marhanagy bajba belerángatni. Oszt ezért ideologizálom meg a dolgot, hogy Öreg Sportoló blablabla. Persze, mert éppen semmi okosabb nem jut az eszembe :)

Bezzeg sok Szent Őrültnek eszébe jut, aki felteszi az életét valamire; komoly célja, missziója van, és nem nézi, hogy mibe kerül neki. Előnyöket-hátrányokat mérlegeli, és úgy dönti el, hogy végigcsinálja mindenképpen, ha egész hátralevő életében sántítani fog miatta, akkor is.

Felteszem, az első űrhajósok is tudták, hogy esetleg nem térnek majd vissza; a hegymászók is tisztában vannak azzal, hogy némely hegy legalábbis pár lábujjukba belekerülhet, de nem bánják; sem előtte, sem közben, sem 60-70 éves korukban, talán már tolószékben ülve is azt mondják majd, hogy mindenképpen megérte.

Én ezt tökre megértem, és el bírom képzelni ám. Van olyan küldetés, amiért az ember az egészségét, a fél karját vagy akár az életét is feláldozza, és senki nem tesz fel neki hülye kérdéseket ezzel kapcsolatban.

Régebben (amíg ki nem derült, hogy már egy vacak maratont se bírok kibírhatatlan izomgörcsök nélkül végigcsinálni), titokban ábrándoztam én is ultrafutásról, egy kis 12 órás, egy kis 24 órás, egy kis Ultrabalaton... álmaimban még a Spartathlon is.... Utóbbi az ultrafutás egyik nonplusultrája, emberfeletti teljesítmény, mellesleg feltűnően egészségtelen cucc, a versenyzők zöme eleve célba se ér, aki mégis, az meg a befutóból egyenest a kórházsátorba kerül, és minimum is infúziót kapnak, és ha mázlijuk van, akkor a kimerülésen-kiszáradáson kívül megússzák néhány elfertőződött sebbel meg véresre dörzsölt bőrfelülettel. Node ez kit érdekel, ha egyszer menni kell, ott kell lenni, meg kell csinálni, kerül amibe kerül, különben nincs a léleknek nyugodalma?!

Hősöknek lenni kell, különben csak egyhelyben totyogna a világ, és a repülés még mindig nem lenne feltalálva, oszt mi lenne akkor velünk.

Másfelől viszont már Spongyabob legjobb barátja, Patrik is megmondta - aki az ő kb. 20-as IQ-jával még mindig kétszer olyan okos, mint én -, szóval ő mondta, hogy "Hősnek lenni nem egészséges dolog".

Többet ehhez nem is tudok és mostmár nem is kéne hozzátenni, kéremkaccsojjaki :)

A bejegyzés trackback címe:

https://redpill.blog.hu/api/trackback/id/tr602112538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BazsiRKC 2010.06.27. 09:45:23

Savanyú, mi??? Az elmúlt 2 hétben láttalak bent presselni 24 kg-al, hajlítottál szöget és swingeltél 60 kg-al a bűntársaddal együtt, TE ÖREG SPORTOLÓ! :D :D

Viktor H 2010.06.27. 09:57:29

@BazsiRKC:

Pedig a szög is átszurhatta volna a kezét, a 60as is megpörgethette volna a saját tengelye körül a 24es BentPress közbenha nem figyel a jobb lapockája át is szurhatta volna a szivét :-D

efg_zeg · http://way2thebeast.wordpress.com/ 2010.06.28. 09:46:25

Nincs mese Juc, meg kell csinálnod az Iron Maident... :)

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2010.06.28. 11:03:37

@BazsiRKC: Jóvan, az igaz, de ebből csak a szöghajlítás volt nehéz. Na jó, a 60 kilós behemót (vagy benga?) se egy könnyű darab, de az csak kipróbálás volt :)

@efg_zeg: Haggyámá! A saját testsúlyomat se tudom rendesen megtacticalpullupolni, annak ellenére, hogy ilyen szó nincs is. Hát még ha rámakasztanak egy 24 kilóst. Ezt megvizualizálni se tudom :)
Hamarabb leszek IronMan, mint Iron Maiden, attól félek.