Hát az, hogy elkészült a plakát! Az új kettlebell kezdőcsoporthoz, amit szeptember 22-én indítok Kispesten, ismét a KMO Mozgásműhelyben.

Jelentkezéshez katt ERRE A LINKRE, de a beiratkozásnak számos más módja is létezik, és bármelyik megfelel. Emailcímeimet a fenti linken vagy az alábbi képen is megtaláljátok. Tessék, tessék, ameddig még lehet :)

 plakat20140922.jpg

 

Mindazok, akik eljönnek ma délután az ingyenes bemutató órára, ezt szintén elmondhatják majd magukról!

Klikk ide

Utána pedig várom a kedves résztvevőket a kezdőcsoportba. Szeptember 22-én indul. Természetesen a kezdőcsoportba mindenki jelentkezhet, nem csak azok, akik a bemutató órán is részt vettek.

Várlak benneteket szeretettel!

 

Ez lehetett az oka, hogy ami Budapesten nem sikerült még egyszer se, az Siófokon mégiscsak.

Mondjuk nem ma történt az eset, de azért elmesélem, mert hát legyen felírva minden fontos dolog a memoárokba, előbb vagy utóbb. Jelen esetben inkább utóbb.

A Scitec Raw Power Felhúzó Kupa alkalmából Siófokon, 2014 augusztus másodika volt a napja, hogy végre sikeresen felhúztam 120 kilót.

Jöhet a 130.

 

Tavaly augusztusban támadt először az a forradalminak egyáltalán nem nevezhető gondolatom, hogy Nehéz Vasakat a földről felemelni milyen király lehet már. Ezt a manővert felhúzásnak, magyarul deadliftnek is szokták nevezni, ha valaki nem tudná.

A dolgok megszokott sorrendjére némileg fittyet hányva a gondolat megszületésével egyidejűleg be is neveztem egy felhúzóversenyre, 2013. augusztus 17-én, Esztergomban. Nagy sikerem persze nem volt, a 100 kilót felhúztam mint egy zoknit, a 105 kg ellenben a végsőkig ragaszkodott a padlón maradáshoz.
Jó, azért a mozdulathoz szükséges alapkészségek nem voltak teljesen ismeretlenek (->kettlebell), és néhányszor belehúztam már ilyen 60-80 kilókkal megpakolt rudakba is (->szórványos súlyemelő-próbálkozások), de ezen kívül semmi komoly.

Egészen idén februárig!

Folytonosan sziporkázó pompás ötleteim egyikeként rendszeres (aka heti egy) edzésekbe kezdtem a felhúzás-guggolás-fekvenyomás Bermuda-háromszögben. Pontosabban a Thor Gymben. Méghozzá (most dobpergést kérek) a PowerBuilder guruja, Wittman Zsolt, aka Zsoltibá Zsolti a Béka az Edzőisten tanácsait követve.

Áprilisban, amikor is ismételten eszembe jutott, hogy benevezek egy versenyre, már a 115 kg is simán feljött. Erről megtekinthetne az értő közönség egy videót is, csakhogy azt az Edzőisten elrontotta :) Itt van egy az előtte 5 perccel végrehajtott 110 kilós próbálkozásról, és az is ugyanígy nézett ki, mint ez itt ni:

Jöhetett a verseny.

Remek tervem volt, mégpedig az alábbi. Első fogásra felhúzok 110 kilót, másodikra 115 kilót, és ha az megvan,  akkor harmadikra nekiugrok a 120 kilónak, életemben először.

Néhány kötelezően végigrinyált nap után felvirradt a verseny reggele végre.

A szervezésre sok rosszat nem mondanék, de a mérlegelésnél kialakult totális káosz kivétel lenne ezalól :) Egyébként az aznapi időjárás és főleg az Arénában rendezett Fitbalance mint helyszín egyaránt annyira isssteni volt, mint amikor az embert arcon csapják egy tonnás döglött bálnával. Majd mesélek erről is, bár leszednének érte a kutyák, ha minden napvilágra kerűne, amit a bakterház környékén tapasztaltam.

Első fogás, 110 kg, simán megvolt. Második fogásnál felhúztam remekül a 115 kilót, és nagy döbbenetemre egy fehér és két piros lámpa villant fel.

Ahogy azt  bíró sporttárs kérdésemre legott elmagyarázta, ez azért történt, mert túl hamar indítottam a lerakást. Ő már adta ugyan a jelet, hogy "LE", csak sajnos nem sikerült megvárnom, amíg be is fejezi. Az alábbi videón is ez is megtekinthető. Jól láthatóan egy negyed másodpercről van szó.
És ha már ilyen jól elbeszélgettünk, akkor az övemet is megkifogásolta, merthogy ilyen puha derekú öv nem viselhető versenyen. Bang. (Alaposan el kellett volna olvasnom a versenyszabályzatot. Utólag meg is tettem :) Kettő dologra örökké emlékezni fogok belőle).
 

No, akkor dönteni kellett, hogy mit kérek a rúdra a harmadik menetre. A 120 kilót felhúzni még sose próbáltam, feltehetőleg ment volna, de mit lehet azt tudni.

Murphy bácsi törvényei természetesen az ilyen helyeken is hatályban vannak, vagyis:

  • Bevállalhatok nagyobb súlyt, mondjuk a 120 kilót, de vastagon benne van a pakliban, hogy nem fog menni, és akkor marad 110 kiló a végeredmény.
  • Ha 115 kilót kérek érvényes végrehajtás céljából, akkor utólag azt fogom bánni, hogy miért nem vállaltam be többet.

Egy perce van az embernek dönteni erről, és a helyszínen egy kolléganőtől sebtiben kölcsönkért ismeretlen versenyövet is belekalkulálva (köszi Balogh Gyöngyi) inkább a második lehetőség mellett döntöttem.

Felmentem, megfogtam, felhúztam. Könnyű volt :) Értelemszerűen azóta is bánom, hogy miért nem kértem 120-at :)

 A produkció végül bronzérmet ért a Masters I. kategóriában. Gyanítom, hogy az ezüstérmet nem fenyegettem semennyire, de több infóm nincs erről, mert az eredményhirdetést lekéstem :)

bronz.jpg

 Folytatása következik.

Ja, egy fitying se volt benne végülis :)

 

2014 januárja óta létezik a Kettlebell Warrior teszt. Akik rendszeresen járnak az óráimra, bemutathatják megszerzett tudásukat és erejüket egy kis vizsgán, ezért cserébe oklevelet kapnak.

Minimum 3, de inkább 5-6 hónap következetes edzés után az első szintet mindenki játszva teljesíti! Klikk a kisképre, aztán gyorsan tekerés le, mert sikeresen levizsgázott tanulóim névsora következik.

Gratula és nagy-nagy büszkeség! Hamarosan találkozunk a következő szinten :) A poszt folyamatosan frissül.

Kettlebell Warrior front kiskép.jpg

 

Kettlebell Warrior back kiskép.jpg

2014 január

Bilicz Zoltán 2. szint 20 kg
Endrédy Zoltán 1. szint 16 kg
Ignácz Péter 2. szint 20 kg
Könyű Zoltán 2. szint 20 kg
Mikitáné Szabó Erika 1. szint 6 kg
Mucha Ernő 2. szint 20 kg
Róth Katalin 1. szint 8 kg
Schmidt -Vig Katalin  2. szint 12 kg
Zeitler Robert  2. szint 20 kg

2014 március

Cseh Éva 1. szint 8 kg
Ignáczné Balázs Gabriella 1. szint 8 kg
Szivós Zoltán 1. szint 16 kg
Nyiri László 1. szint 16 kg

2014 április

Barabás Krisztián 1. szint 16 kg
Bilicz Zoltán 3. szint 24 kg
Cseh Éva 2. szint 12 kg
Dobrovicz József 2. szint 20 kg
Dobroviczné Sárközi Edit 1. szint 8 kg
Ignácz Péter 3. szint 24 kg
Ignáczné Balázs Gabriella 2. szint 12 kg
Ká Zé 2. szint 20 kg
Noltész Gábor 1. szint 16 kg
Ratskó Piroska 1. szint 8 kg
Róth Katalin 2. szint 12 kg
Schmidt-Vig Katalin 3. szint 16 kg

2014 július

Aranyi Dóra 1. szint 8 kg
Kovács Vince 1. szint 16 kg
Márton Nikolett Judit 1. szint 8 kg
Szilágyi Gábor 1. szint 16 kg
Zentai Dániel 1. szint 16 kg
Ihász Dániel 1. szint 16 kg
Szívós Zoltán 2. szint 20 kg
Dobrovicz József 3. szint 24 kg
Mucha Ernő 3. szint 24 kg
Zeitler Róbert 3. szint 24 kg
Ignácz Péter 4. szint 28 kg
Zeitler Róbert 4. szint 28 kg

2015 január

Reichenberger Viktória 1. szint 8 kg
Ondrusek Andrea 1. szint 8 kg
Márton Nikolett Judit 2. szint 12 kg
Fecskó János 1. szint 16 kg
Popotász Nikolász 1. szint 16 kg
Deák Tamás 1. szint 16 kg

2015 február

Kovács Vince 2. szint 20 kg
Ihász Dániel 2. szint 20 kg

2015 március

Cseh Éva 3. szint 16 kg

 2015 április

Szívós Zoltán 3. szint 24 kg

2015 július

Bacsa Beatrix 1. szint 8 kg
Bérczi Lajos 1. szint 16 kg
Gregus Krisztina 1. szint 8 kg
Katona Rózsa 1. szint 8 kg
Orosz Mónika 1. szint 8 kg
Rédei Tamás 1. szint 16 kg
Torai Apollónia 1. szint 8 kg
 

2015 december

Bacsa Beatrix 2. szint 12 kg
Bilicz Zoltán 3,5. szint 26 kg
Katona Rózsa 1,5. szint 10 kg
Ondrusek Andrea 2. szint  12 kg 
Reichenberger Viktoria 2. szint 12 kg

2016 április

Könyű Zoltán 3. szint 24 kg
Cseh Éva 4. szint 20 kg

2016 június

Bacsa Beatrix 2,5 szint 14 kg
Fuchs Andrea 1. szint 8 kg
Goda Dániel 1. szint 16 kg
Hámori Orsolya 1. szint 8 kg
Hoffmann Hajnalka 1. szint 8 kg
Kalamár Péter 1. szint 16 kg
Kósa Imre 1. szint 16 kg
Pálfi Zsuzsanna 1. szint 8 kg
Schmaltz Máté 1. szint 16 kg
Szabó Kriszta 1. szint 8 kg

 

2016 július

Bacsa Beatrix 3. szint 16 kg
Kalamár Péter 2. szint 20 kg
Molnár Kitti 2. szint 12 kg

Minden vágyatok így teljesüljön! Mostantól mindenki olyan sovány és kicsi lehet, amennyire csak akar!

A Kettlebell Debrecen szíves engedélyével, április 1-től Kispesten is! Klikk a képre

izomegetoK.jpg

 

 

 

Étkezési Mindentudás Három Egyszerű Lépésben

Ezúttal tényleg. Az Eat, Lift and Be Happy oldalán találtam az alábbi hibátlan tippet, engedelmetekkel lefordítottam és saját észrevételemmel bátorkodom kiegészíteni.

Pár gyors kérdés, amit felteszel szépen magadnak, mielőtt valami ennivalóra emlékeztető dolgot a fejedbe tömsz.

Mind az öt kérdésre három kérdésre őszintén kell válaszolni. Ha kettőre is "nem" a válasz, akkor rakodlerögtön!

Ha három "igen", akkor hazudsz :)

Akkor eheted meg azt a valamit, ha a három kérdésből kettőre "IGEN"-nel feleltél. Tehát:

 1.) Finom ez? Élvezni fogsz minden falatot az utolsó morzsáig?

2.) Igazi és egészséges táplálék ez, amire testednek szüksége van a kívánt fejlődéshez?

3.) Ha a fenti 2.) kérdésre nemleges a válasz, akkor képes vagy a következményeket is viselni, méghozzá utólagos bűntudat és megbánás nélkül?

 

Ennyi. Köszi Neghar.

Enjoy :)

 

Pont hogy nem...

Talán mert nem szarvasbogarat találtak benne! Hanem cukrot. Merthogy: Katasztrofális mennyiségű cukorban úszunk.

A WHO jól meg is fogalmazott egy irányelvet, hogy ugyanis felezzük meg cukorfogyasztásunkat. Ha a napi energiabevitelnek nem több mint 10%-a származik cukorból, az a jó, de 5% még jobb.

A következő lépés várhatóan és logikusan, és a WHO ajánlással összhangban: az élelmiszeripari cégek a cukor arányát le fogják csökkenteni az ő termékeikben, különösen, ha majd törvénnyel kötelezik erre őket, vagy extra adóval sújtják. A fogyasztók pedig boldogan falják tovább az ipari élelmiszert, és mindenki nagyon boldog és karcsú lesz, majd kézenfogva sétálnak a naplementébe.

217.gif

Vagy mégse....? Ezekről beszélünk ugyanis, itt ni. Közismert nevén a Szemétkaja. Mint például levesporok, szószok, salátadresszingek, chipsek, kekszek, pelyhek, látványpékséges vagy gyorséttermi termékek, készételek, és minden ennivalónak látszó Műanyag Hulladék, amelyet a szupermarketben zacskóban vagy dobozban árulnak.

american-food2.jpg

Most tényleg azon aggódunk, hogy ezekben sok a CUKOR?

Ezzel az erővel azon is aggódhatnánk, hogy a Teszkógazdaságos Tengerész Szeszesitalban sok az ételszínezék!

Kevesebb ételfesték megoldaná a teszkórum célcsoportjának mindazon problémáit, amelyek a teszkórum bőséges fogyasztásából adódnak?

tumblr_inline_mzx3wwwpj21ri33kd.gif
Ha a Szemétkajában csökken a cukor mennyisége (különösen, ha a szokásos reflexektől hajtva valami radioaktív cukorpótlóra cserélik le), az NEM visz közelebb sem a boldogsághoz, sem a karcsúsághoz.

A megoldás az, hogy ne vegyél Szemétkaját, semmilyen okból.

Nem eszünk ipari hulladékot, még akkor se, ha cukormentes.

Ragaszkodsz a levesporhoz? Nincs időd, pénzed, igényed másra? Vagy szerinted ezek finomak? Lehet, hogy ideje lenne alaposan átgondolni az életedet...

Mert hát milyen finomságokról beszélünk.

Ezek Élettelen Dolgok. Beleértve azokat is, melyek valaha az idők kezdetén valamiféle (génkezelt) paradicsomként vagy krumpliként kezdték földi pályafutásukat, avagy mint a vágóhídon összekukázott kötőszövet, bőrke, szemgolyó, ilyesmi. Betették őket a részecskegyorsítóba, kicsit babráltak a molekuláikkal, sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették, csíramentesítették, fermentálták, emulgeálták meg a jó ég tudja mennyi törvénytelenséget műveltek vele.

Hozzáraktak még némi Vegyszert, Pótszert, Növelőszert és Fokozószert, Ilyenítőszert, Olyanítószert, Gépzsírt, Fűrészport, Festéket és néhány olyan szintetikus anyagot, ami Hasonlít Valamire. Vagy legalább Sok. Ugyanazzal a lendülettel még  a Kémialabor padlójának a felseprése után talált Gyanús Izéket is hopp. Hé, az ösztrogén! Mindegy, jó lesz a pösti úri népeknek, különben is eperízű. Végül még egy kis cukrot, juj.

Szerintem pedig ne egyél olyan levest, se felvágottat, ami így készül:

laboratory-experiment-science-research-lab-2.jpg

Ja, holnaputántól esetleg kevesebb cukor lesz benne. OK. Köszi. Tök jó.

Hagyjuk ott a polcon a francba. Eleve be se kell menni abba a sorba a szupermarketben, ahol ezek a Termékek kelletik magukat. Hacsak nem akarunk kedveskedni valami édességgel a szomszéd rohadt kölykének, akit utálunk.

Az Étel ugyanis így néz ki, mikor megvesszük:

organically-grown-food2.jpg

És utána ilyesmiket művelünk vele:

cooking-at-home2.jpg

És lesz belőle Leves.

Ha így járunk el, akkor elég lesz akkor aggódni a leves tartalma miatt, mikor a Banya a fótoznivaló rongyot is belefőzi (azt a csűrdöngölőjit a vén bocskorának)!

Szolgálati közlemény

A tegnap (szerda, március 12) bemutató óra résztvevőinek!

Akartam mondani nektek, csak időközben elfelejtettem: Ne lepődjetek meg, ha az elkövetkező napokban egészen brutális izomláz alakul ki itt-ott, és ez akár 3-4 napon keresztül is eltarthat.

Nem kell megijedni, ez a jövőre nézve semmit se jelent, mert ez nem lesz ám mindig így. Ez az élmény ugyanis egyszeri és többé-kevésbé megismételhetetlen :) Csak a szokatlan mozgásforma miatt van. Ez feltehetőleg jó hír mindazoknak, akik utálják az izomlázat; de még azoknak is, akik szeretik éppen, csak ezt már túlzásnak tartják.

A helye árulkodó lesz: combhajlítóban, fenékben és hasban van jó helyen. Alsó hátban és a comb elülső részén nem annyira. Ha ez a két utóbbi terület tűnik meggyötörtnek, akkor bizony még nem állt össze az a swing. De ez egyetlen alkalom után még nem baj.

Lesz még izomlázunk máskor is, természetesen, de nem ebben a nagyságrendben :) 

Ellenben, ha semmi izomlázat nem tapasztalsz, az sem baj.

Teendő: nincs. Ha mindenképpen próbálkozni szeretnél valamivel, akkor meleg vizes fürdő, borogatás vagy szauna. Van aki inkább a jeges fürdőre esküszik, de én ilyesmire nem biztatok senkit :) Kevés, óvatos átmozgatás nem árthat. Sok folyadék, főleg víz. Ha nagyon fájdalmas lenne, akkor egy aszpirin esetleg. Masszázs vagy óvatos hengerezés, ha esetleg van kéznél SMR-henger. A nyújtás itt fölösleges: erre nem fog használni.

Szóval mindezt mondanom kellett volna, bocsánat.

Mert bezzeg az első alkalom emléke bennem is él, de élénken ám. 2008 januárjában egy szombat délelőtt ragadtam először kettlebellt. Hogy is tudnám feledni az ezt követő pár napot...? A következő hét szerda-csütörtök magasságáig úgy mozogtam, mint egy átlagosnál is rozogább nyugdíjas, a 90+ életkori kategóriában, különösen ami a leülés nevű művelet tempóját és kecsességét illeti.

(Lásd még: "A vécé mellé ültem és rögtön felment bennem a pumpa")

 

 

2014. március 17-én hétfőn 1730-tól új kettlebell kezdőcsoportot indítok Kispesten.

A helyszín: KMO Mozgásműhely.

A kezdőcsoport foglalkozásai minden hétfőn és szerdán 1730-tól 1830-ig történnek.

Ingyenes bemutató óra is lesz ugyanitt, 2014. március 12-én szerdán, 17:30-kor - mindazoknak, akiket foglalkoztat a gondolat, hogy járni kéne valami ilyesmire, de nem tudják pontosan, hogy fest egy kettlebell edzés, vagy egyszerűen csak kíváncsiak.
 
Érdemes elolvasni EZT IS, hátha a felmerülő kérdést már mások is megkérdezték korábban.
 
Már lehet jelentkezni IDE KATTINTVA, vagy emailben:)

Bármilyen felmerülő kérdésre szívesen válaszolok emailben, vagy telefonon. Minden elérhetőségem ITT.
 
Hát gyertek, ha mertek :)
KG2013.jpg

Juci SFG 2013.09.03. 09:42

Kezdőcsoport megtelt

Köszönöm a sok érdeklődést, aki eddig regisztrált, azt nagy szeretettel várom.

A létszám megtelt, sajnos mostantól nem tudok új jelentkezőket fogadni.

Köszönöm a megértést!

2013 szeptember 16-tól új kezdőcsoportot indítok Kispesten. Új helyszínen!

Ingyenes bemutató óra ugyanott, 2013 szeptember 11-én 17:30-kor.

plakat20130916k.jpg

Mostmár. A múlt szombaton volt pár perc, amikor rendesen elfogyott a levegő kint a kertben.

Merthogy történt a mondott napon reggel, pontosabban délben, hogy (ismét) támadt egy remek ötletem: snatch teszt a 20 kilós golyóval!

Soha nem próbáltam ennyit (vagy bármilyen érdemi mennyiséget) szneccsőni vele, még a 16-ossal se teszteltem hónapok óta, ennek ellenére ez olyan jó ötletnek tűnt, hogy haladéktalanul nekikezdtem a végrehajtásnak: ügetés ki a déli napsütésbe, a zivatar előtti párába, bemelegítésnek néhány swing, aztán lássuk, mit bírunk :)

Ha ez tényleg teszt lett volna, akkor persze megbuktam, mert a negyedik percre a gyakorlat teljesen kivonta a zokszigént nemhogy a kertből, hanem látszólag az egész kerületből. 

Levideóztam, leginkább azért, hogy utólag összeszámoljam az ismétléseket. 88 lett a vége. Sok dicsekednivaló nincs rajta, de kiindulási alapnak megteszi. Még az idén menni fog 5 percen belül a 100, bár némi célirányos gyakorlás elkerülhetetlen lesz :)

Majdnem így történt - az eredeti ötlet az volt (a Katáé méghozzá), hogy edzőtáboroznánk tán egyet a Balatonnál mi is, vagy legalábbis imitáljuk - de csak így mi magunk.

A haladó csoport fele el is jött, a kezdőcsoportból senki nem mert csatlakozni. Holott az edzőtábor-jelleg  menetközben valahogy elsikkadt :)

Mindenesetre mozogtak kicsit a fizikumok meg a kettlebellek, a pingpongütők még annál is többet; volt kalandparkos fárasztás, poénok, röhögés, bunyó, bor, harapnivaló, dohány meg miegymás. A többiből egy minimál összefoglaló itt ni:

Köszönjük Katának, hogy kitalálta és megszervezte. Reméljük, hasonló videókból egy komplett szappanopera áll össze a nem túl távoli jövőben :)

Mert az nem volt sürgős, ellenben ezzel, amit Darvas Rachel SFG2 üzen: hogy ugyanis jelentkezzenek kendtek edzőtáborba, de hirtelen ám!

Meg kéne nézni ezt a videót itten, először is. Nemcsak azért, mert ez a kis film önmagában is kellemes a szemnek, hanem amiatt is, hogy látni lehet a sok illusztris edzőféleséget, beleértve magamat is, akik jóféle edzéseket tartanak majd Balatonlellén július derekán. Nem biztos, hogy pont ilyenek lesznek a gyakorlatok, mint a filmben, bár sose lehessen azt tudni. Annyit más most kijelenthetünk, hogy mindenféle vasgolyók fogják hasítani a levegőt.

De nemcsak edzésbül áll a zélet természetesen - olyan dolgod lesz, mint őfelségének, nem köll tenned semmit, a sült pulyka csapatosan röpül a levegőbe, eltátod a szád, azt kapod be, amelyiket akarod! Tavaly is elég laza volt a hangulat és mindenkinek megvolt rá az oka, hogy pompásan szórakozzék :)

Időpont: 2013. július 11-14-ig (csütörtöktől vasárnapig)
Helyszín: Balatonlelle, BME Ifjúsági Tábor
(Balatonlelle Felső, 8638, Köztársaság utca 65.)
Jelentkezés, info: rachel.darvas.sfg@gmail.com

Video producer: Egyházi Gábor (www.titankbp.hu)
Operatőr: Horváth András

Felmerült a Girevoy Sport (jellegű) verseny apropóján olyan vélemény, hogy ez sérti a Zalapelveket és rongálja a technikát. Továbbá, hogy Pavel sem ezt az irányzatot követi. (Mindez azért merült fel, mert a Misi felmerítette, mármint ha van ilyen szó - nincs amúgy).

Gondolom, mindezekből adódna a logikus következtetés, hogy akkor ez ugyebár nekünk rossz.

Elmesélem, hogy én mit gondolok minderről. Nem mintha ez bármit számítana, de mivel úgyse tudjátok megakadályozni, ezért leírom.

Egyetértünk abban, hogy ha bármilyen okból sok ismétlést akarunk csinálni (bármiből, de mi most történetesen az amúgy rövid ideig tartó hatalmas feszítéssel és maximális power output-tal járó) hardstyle gyakorlatainkból, akkor, értelemszerűen, takarékosabb kivitelezésre kell törekednünk. A verseny történetesen egy ilyen ok, de az ezerswing és a 24órásnonstopswingparádé típusú eszetlenkedések is pont ilyenek. Nomármost az ilyesmi a hardstyle technikának vajon használ-e? NEM. Sőt.

Ártalmas-e ugyanakkor minden olyan megmérettetés, ami egyébként a hardstyle technikának nem használ? Lehet, hogy igen, de nem emiatt :) Kell az ember gyermekded lelkének néha az ilyesmi, de Guiness-rekord szervező Misi ezt bizonyára ugyanolyan jól tudja, mint én. Persze megárthat az efféle, még jó, hogy - akinek semmije se fáj egy 24 órás swingilingi után, az valamit tutira benézett - hiszen pont azért ment oda, mert próbára akarta tenni a tűrőképességét valami kemény kihívással, és nem hagyni semmit a bankban, és mert részese akart lenni valaminek, ami csoportos és buli és emlékezetes - jé, nem lehet, hogy versenyezni is ilyenek miatt szoktak? :)

Tesztoszteronban tocsogó elvtársaknak (és az erre kószáló csajok többségének) nyilván nem szükséges elmagyarázni azt a fura jelenséget, hogy ha ketten ácsorognak egy mezőn, előbb-utóbb kitalálódik, hogy vajon ki fut gyorsabban vagy köpi messzebbre a cseresznyemagot vagy emel fel nagyobb követ - a létező leghülyébb dolgokban való folyamatos versenyzés már az emberemlékezet feltalálását megelőző időkben is bevett dolog lehetett. Az egész kettlebellezés is abból született, mint mondják, hogy az orosz muzsikok egyszercsak elkezdtek emberkedni a gabona mérésére szolgált súlyokkal: ki tudja azt többször kinyomni, vagy fellendíteni stb.

Szerintem sportversenyek előbb voltak, mint edzések. Nincsenek forrásaim e témában, de az a megérzésem, hogy edzeni csak azután kezdtek el az ókori görögök vagy babiloniak vagy akárkik, amikor rájöttek, hogy hoppá, gyakorlással fokozható a versenyen mutatott teljesítmény :)

Azt is állítom továbbá, hogy akinek elég stabilak az alapjai, az az időnkénti technikaromboló meneteket simán ki fogja bírni minőségromlás nélkül. Ha végrehajtottam már százezer hardstlye snatchet eddigi életemben, akkor az a párszáz puhább ismétlés néha belefér. Feltéve, hogy csak játszásiból versenyzünk néha egy keveset... hosszú távon egymás mellett szerintem se fér meg a két, egymásnak sok ponton ellentmondó cél és technika, amennyiben mindkettőt komolyan akarjuk művelni. Viszont: amíg az egyiket csak változatosságképpen, néha, kíváncsiságból, jáccásiból csinálgatjuk a magunk mulatságára, addig nem fenyeget, szerintem, semmiféle összeférhetetlenség.

Ha pedig valaki azt mondja nekem, hogy mindent csak komolyan szabad csinálni, akkor tőle én megkérdezném, hogy mégis, mi a bánatot keres a blogomon?

Azt nem csak én gondolom, hanem közismert, hogy a Pavel-féle Hardstyle iskola, alaposan különbözik a Girevoy Sport iskolától - céljaiban, módszereiben, technikáiban, alapelveiben.
Az már egy más kérdés, hogy a Girevoy Sport illetve elődei születtek meg hamarabb, és az ő szemszögükből nézve a Hardstyle valszeg csak egy szakadár elhajlás :)
Annak ellenére, hogy kölcsönösen lenézik egymást, egyik sem rosszabb vagy jobb, több vagy kevesebb a másiknál. A használt eszköz lényegi azonossága és a gyakorlatok körülbelüli hasonlatossága ellenére teljesen más ligában játszanak, ezért hasonlítgatni hülyeség. Nekem történetesen mindkettő tetszik...

Azok kedvéért, akik eddig esetleg nem tudták: A Girevoy Sport alapértelmezés szerint versenysport, az adott idő alatt véghezvihető legnagyobb ismétlésszámra gyúr minél kisebb energia befektetésével, és a darabszámnak rendel alá minden egyebet. Ennek megfelelően speciális a technika, és nem is feltétlenül egészség-optimalizáló módon. A girjevikek erő-állóképesség terén ezzel együtt alighanem verhetetlenek. Szeretnék én olyan ergya lenni, mint ez a csaj például...

Tisztában vagyunk másfelől azzal is, hogy a sportnak, manapság különösen, az általános egészségmegőrző-funkciója fontosabb bármi másnál, mert az üldögélő, elhízott Homo Computericus testi funkciót másképp esély sincs a normális mederbe visszaterelni. Sportolni az is akar / szeret / szokott,  akinek esze ágában sincs versenyezni, bármely okból, és ez bizony nagy szívás mindazoknak, akik valamely hagyományos sportegyesületben képzelték volna el a hobbisportolást. Egy szakosztályba besétálni és közölni, hogy én csak edzegetni szeretnék, versenyezni nem kívánok? Höhöhö, sok sikert, ezt buktad.

A Hardstyle történetesen verhetetlen az általános fitnessz célokra használatos rendszerek között, mert itt aztán nincs utánpótlás-nevelés, ellenben edzésre tökéletes, mert a legnagyobb melót egységnyi idő alatt ezzel lehet elvégezni, ha éppen arra van szükség. Emellett a legkülönfélébb attribútumok fejlesztésére egyaránt alkalmazható, legyen az erő, mobilitás, állóképesség, robbanékonyság, izomtömegnövelés vagy zsírvesztés. Megvan az oka, hogy miért szeretjük annyira.

Egyetlen dolog hiányzik a palettáról, de fájdalmasan: a verseny!

Jó okkal hiányzik, tudjuk, de akkor is...

Pedig:
A versenyzés, azon belül az arra való készülés, a kitűzött cél, a közelgő határidő és a versenyhelyzet új lendületet hoz; olyan komoly energiaforrás, amit parlagon hevertetni valóságos bűn. Szép dolog az önfejlesztés és a saját elért célok kipipálgatása (tényleg!), nemkülönben tök cool a legújabb PR-t a blogon, fórumokban meg facebook-on posztolgatni, de azért az, ha az embernek ki kell állni a pódiumra és helytállni, ott és akkor: ez még a Laura lányomból is kihozza a sportolót, ez pedig nem semmi ám :)

Hát, volt ez az Első Magyar Girevoy Sport Verseny... mint a mesében.

Volt is meg nem is, meg is szervezték meg nem is; nem mondták le de elmaradt; lemondták de megtartották; voltak versenyzők mégse volt verseny; azaz valamit megtartottak de nem úgy; - szóval volt ilyen vagy inkább nem....? Én már azt se tudom, hogy milyen színe lehet a muharnak.

Mindegy, a népes versenyzői csapat, egy valóságos Tömeg (név szerint a Ricsi, a Laura lányom meg én) megjelent a Thor Gymben a kiírás szerinti időben, aztán mindenki csinált a versenyszabályzattal összhangban annyi szakítást meg lökést amennyit bírt egy kézváltással, a Zsolti számolta, dokumentálta és egyébként is mindenben segített - aztán mindenki hazament ebédelni. Ennyi a történet érdemi része.

Az eredmények pedig ezek (egyben a jelenlegi hivatalos hazai rekordok) :)

Snatch

Juci
Testsúly: 62 kg
Használt súly 12 kg
Kézváltás 53 ismétlésnél - 2:53
Total 140 snatch - 7:05

Laura
Testsúly: 69 kg
Használt súly 8 kg
Kézváltás 80 ismétlésnél - 2:55
Total 200 snatch - 8:05

Ricsi
Testsúly: 82 kg
Használt súly 24 kg
Kézváltás 45 ismétlésnél - 2:20
Total 85 snatch - 4:35

Jerk

Juci
Testsúly: 62 kg
Használt súly 12 kg
Kézváltás 51 ismétlésnél - 3:55
Totál 133 jerk - 9:46

Laura
Testsúly: 69 kg
Használt súly 8 kg
Kézváltás 60 ismétlésnél - 3:03
Totál 140 jerk - 7:32

Ricsi
Testsúly: 82 kg
Használt súly 2x24 kg
Totál 25 jerk - 2:01

A következtetések pedig ezek:

Kétszer annyi ismétlés jön ki a jobb kezemből, mint balból. Pedig a jobb könyököm hetek óta nyafog. A bal grip valami pusztulatosan harmatgyenge; a bal alkarom az Achilles-inam úgymond :) Szégyen, hogy ballal ötvenvalahány snatch után gyakorlatilag elájul a fogásom, és ha nem akarom eldobni a bellt, akkor kezet kell cserélni. Aztán jobb kézzel simán megcsinálok 90-et vagy akörül. De 8 kilóssal is kipróbáltam az egykézcserés szneccset múlt hétvégén, azzal 230 fölötti ismétlés sikerült, ebből bal kézzel 110 körül, teljesen kényelmesen. A 12 kilóstól viszont már behal. OK, hogy van különbség a kettő kéz között, node ekkora?! Micsoda hülyeség már ez így.

A Laura lányom ellenben egy igaz Walkűr, ahogy a Zsolti fogalmazott. Feltűnően erős, ügyes és tehetséges gyerek (ezt eddig is tudtuk), és egy verseny kedvéért akár még strapálni is hajlandó magát (most ez is kiderült). Több és nagyobb versenyre lenne szükség.

A hazai kettlebelles közönség részéről tapasztalható közöny pedig érthetetlen. Most komolyan, miért nem jöttek el többen? Nem értem. Versenyezni remek dolog és kiváló játék. OK, tudjuk, hogy az igazi GS technikához idehaza mindenki hatökör, senki nem tudja és senki nem is tanítja - de lehet nyomni hardstyle-ban is oszt jónapot. A Ricsi pont így járt el, rendes hardstyle szakításokkal és lökésekkel operált. Mi a Laurával próbáltunk legalább spórolósan mozogni, és ha nem a youtube-ról próbálnánk a GS-stílust lelesni, egyébként eredménytelenül (mea culpa!), akkor még nyilván sokkal több ismétlés beleférne. Végülis annyi az egész, hogy odaáll az ember és szneccsöl meg dzsörköl amennyit tud, és kész - mi bajunk eshet? Mi most kipróbáltuk: semmi :)

Legközelebb aki arra jár, nevezzen be legyenszíves és döntögesse meg az országos csúcsokat - nem lesz nagyon nehéz dolga :)

juc.jpg

 

ricsi.jpg

lau.jpg

csop.jpg

 

Juci SFG 2013.05.15. 11:42

Höttyintés

Kérem a kedves Közönséget, szíveskedjék megtekinteni az alábbi videót, de végig ám! Utána ugyanis dolgozatot írunk belőle.

Belestünk a kulisszák mögé is, itt megnézhető, mit láttunk.)

A videó tanulmányozása által az alábbi összes, nagyon izgalmas kérdés helyesen megválaszolható!
A helyes megfejtést beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki :)

És akkor a tesztkérdések:

1. Honnan jön a hötty?
a) Hara  b) Hettyempitt  c) Pötty  d) Kime

2. Mikor szokott mosolyogni a Tomi?
a) mindig  b) ha megvert valakit  c) ha jó neki  d) ha pukizott

3. Mivel lehet a Marcsit felidegelni?
a) semmivel  b) koránkeléssel  c) videózással  d) varázscsöppekkel

4. Miért mentek ki a népek a teremből?
a) megijesztette őket a Misi  b) végeztek  c) valaki fingott  d) elfogyott a kávé

5. Mit nem hozott a Misi?
a) varázscsöppet  b) sárga pirulát  c) golyót  d) ebédet

6. Mi a legfontosabb a Gábor szerint?
a) a bemelegítés  b) a hötty  c) a piros mamusz  d) a kávé

7. Hogyé adják a kávét a büfében?
a) olcsó  b) drága  c) nem is volt büfé  d) nem is volt kávé

8. A Csaba szerint miből nincs elég a teremben?
a) kávé  b) macsó  c) húzódzkodó  d) levegő

10. Hányadikként érkezett a Juci a helyszínre?
a) elsőként  b) másodikként  c) utolsóként  d) el se jött

11. Mi történt a Tomi csövével?
a) leesett  b) ellopták  c) megnőtt  d) kidurrant

12. Miért nem izzad a Tomi?
a) nem csinált semmit  b) hideg volt  c) nincsenek izzadságmirigyei  d) másik bolygóról jött

13. Milyen pirulát vett be a Misi?
a) sárga  b) piros  c) piros+sárga  d) kék

14. Hány óra telt el a Misi-felkelés és a snatch-teszt között?
a) 12  b) 8  c) 13  d) 11

15. Mikor kelt a Misi?
a) 6-kor  b) fél 6-kor  c) 5-kor  d) nem lehet tudni

16. Mit csinált a Misi párja a közös matraccal?
a) elrontotta  b) elvesztette  c) bekente magnéziával  d) leöntötte kávéval

Van itten ez a komoly dilemma:

Nyilvánvalóan nem számít annak; szaggattam én kérem a vasakat a közelmúltban, a gömbölyűket meg a hosszúkásakat is; de persze tök fölöslegesen ezexerint.

Azért hogy egy kicsit visszaálljon a bakterház böcsületje, törlesztenék az adósságból egy picikét.

Kettlebellileg van ugye először is az új kezdőcsoport, akik immár egy bő hónapja (másfél...?) lengetik a vasgolyót, vagyis annyira már nem is újak, és ez onnan is látható, hogy a héten már belekezdtünk a military press tanulásába is - a swingek, a törökök, a goblet guggolások és a clean-ek egyre szebbek, a tanulók egyre erősebbek, és néhány csoda megint a szemem előtt bontakozik ki, és az ilyesmi márpedig erősen kedvemre való dolog.

A haladócsoport pedig jó szokásához híven Faszagyerek üzemmódban nyomja, velük együtt szokásszerint jómagam is; egy bő hónapja kezdtük a Return of the Kettlebell programot, és mostanra mindenki lassan megduplázza az egy hónappal ezelőtti teljesítményét. Jelenleg a második Grind Block végére járunk, jó sok dupla snatch által indított dupla military press létrák, dupla front squat menettel befejezve a létrákat és dupla deadliftekkel leöblítve az egészet. Mellesleg megemlítem, hogy még tavaly se bírtam (nem mertem) egy nyavalyás dupla snatchet megcsinálni 2 db 16 kilós bogyókával, ezekkel egyetlen egy darab se ment - idén persze sokkal bátrabb vagyok, hozzátéve, hogy bár a relatíve nagysúlyos dupla snatch-hez bátorság is kell, de az nem feltétlenül elég; mikor először mégis megszneccsőtem egy ilyen párt, majdnem seggreültem. De már nem :) Jövő héttől aztán megint indul a ballisztikus blokk, azaz a dupla long cycle clean&jerk orrvérzésig, amit egyszerűen nem lehet nem imádni. A könnyű nap és a közepes nap következetesen végigvitt koncepcióját a csoport nagyon nehezen fogadta el, de mostanra végül mégiscsak: mert hát milyen már az, hogy az edzés végén még mindig virgonc az ember, és ráadásul az egésszel megvagyunk félóra alatt?! Általános téveszme, hogy csak az az edzés ér valamit, aminek a végén félholt állapotban próbálják a hányást visszatartani. Hogy ez mennyire nincs így, azt a szemünk előtt kibontakozó fejlődés gyönyörűen mutatja.

A Súlyemelő Juci viszont mostanában megint ritkábban jár edzésre, mert folyton talál valami ócska kifogást, de azért a heti egy alkalom nagyjából összejön. És ha már eccer szerencsésen megtörtént a verseny a minap, akkor nemdebár itt az ideje, hogy az ember rendesen nekiveselkedjen a szakítás megtanulásának...

Hát, alássan jelentem, hogy még mindig nem állok jól vele, mert nekem van egy nagyon konkrét és (szerintem) baromi jó elképzelésem arról, hogy ezt a gyakorlatot hogyan kell helyesen végrehajtani, csak sajnos ez jónéhány ponton nem egyezik a Detti Néni elképzeléseivel... A hisztizéssel viszont átmenetileg felhagytam, és ha esetleg hébe-hóba le is dobok dolgokat a padlóla nagyon dulván, akkor is egy buddhista szerzetes lelkiállapottyában cselexem, nevezetesen a belenyugvás, megértés és nyugalom vezérelnek utamon :) Mostmár nem sürgős nekem a dolog (hát hun van még karácsony?!). Majdcsak összeáll az a mozgás hamarosan, és nagyon nagy vasak fognak a földről felfelé repülni. Majd meglássa, aki akarja.

Elmondom hát ezt a szombati súlyemelős versenyes kalandomat.

Most magyar bajnok vagyok, eccerűen nem volt ellenfelem :) de mielőtt bárki arra gondolna, mekkora faszagyerekség ez, kénytelen leszek egy kicsit lehűteni a kedélyeket, ugyanis az ellenfél-dolgot szó szerint kell érteni.

Nincs valami nagyszámú hölgyversenyző 35 év fölött, és egy nem túl népes korosztályos + súlyhatáros versenyben esélyesen egyedül találja magát az ember egy kategóriában. És mint ilyen, jó eséllyel első lesz :) Summa summarum, senkit se kellett legyőzni, csak magamat.

Úgyhogy annyira nem nagy cucc ám ez, bárki utánam csinálja, a crossfites csajok nyilván már bemelegítés közben. De azért elmondom, mert igen izgalmasnak találtam ezt a versenyzős játékot, mint olyant, hiszen hasonlóval még nem volt dolgom mostanáig.

Versenytapasztalat híján fogalmam nem volt róla, milyen lehet vajon az, hogy a dobogón állok, szemben a közönség, bírók, lámpák, szpíker, meg izé, és mindenki engem néz, sőt értékel. Nem tudom, említettem-e már korábban, hogy a szakítás-tudományomban ráadásul alappal kételkedem. A vállfájás szombat reggelre a várakozásoknak megfelelően elillant, de a többi para a szakítással meg a közönséggel persze nem.

Hiába nincs tétje a dolognak, azért ez a helyzet esélyesen stressszes lehet. Elképzelni se tudtam, hogy végülis mit bírok lépni majd mindezekre.

Ráadásul: mikor végre ott álltam és lehajoltam, hogy megfogjam a jó öreg rudat az legelső szakítási kísérlet céljából, abban a tizedmásodpercben felüvöltött az ablak alatt egy autó riasztója. No, gondoltam, ha az összes többi dolog esetleg nem is, akkor ez most tutira összezavar. 

Aztán mihelyst megfogtam a rudat, már nem hallottam. Se a szirénát, se mást, nem is láttam senkit, se a családomat, se a bírókat, se a közönséget mint olyant; csak én voltam meg a súly.
Ez nagyon érdekes, ahogy a dobogón a külvilág pukk, megszűnik arra az időre, amíg a súlyzórúdnak és nekem dolgunk van egymással. 

Ennek megfelelően az első szakítás után már nem maradt az égvilágon semmi izgulnivalóm. A gyakorlat egyébként sikeres volt - sajnos nem igazán szép, de három fehér lámpát megért (mint később az összes többi fogásomnál is), és ott ez a lényeg. Detti Néni aszonta, hogy ne vesződjük a beülve szakítással, szakítsam fel helyből oszt jóvan. Ennek megfelelően így jártam el.

A másik tanulság, hogy bevállalósabbnak kellett volna lenni, a lökéssel legalábbis mindenképpen. A szakítást 30 kilóval kezdtem, 32 kilóval folytattam és 34 kilóval fejeztem be. A szpíkertől tudtam meg, hány kilóra megyek éppen, mert Detti Néni ezeket jól elhatározta helyettem, és milyen jól. A lökést viszont vacak 35 kilóval gondolta kezdeni, nemtom miért, ezt azért felkönyörögtem 38-ra, utána jött a 42 és végül a 45. Ez mind rendben megvolt, tehát 79 ponttal zártam a bulit - nem valami nagy durranás, de őszintén szólva túl könnyű is volt, a lökésből 50 kiló biztos, vagy inkább még több összejött volna, szakításból is meglett volna a 40 kiló, bár utóbbi esetben mégiscsak jó volt ez így, ahogy volt, és csak utólag nagy a pofám, tudom én azt.

Érdekes, hogy egy jópár ismeretlen súlyemelő ember egymástól függetlenül azt állította nekem a helyszínen, hogy a lökésben még 10 kiló simán benne van, de 20 is (volt aki egészen 75 kilóig emelte a tétet, de az már azért nem hangzik nekem reálisnak). 

Na mindegy, első verseny, meg minden, beavatásnak megjárja, a következő alkalommal már tapasztaltabbak leszünk. Akkor is, ha esetleg nincs tényleges ellenfél, és csak magamat kell meghaladnom - de legalább a saját dolgomat megkönnyítettem legközelebbre :) 

Úgy képzelném, hogy egy versenyen mindent kiad magából az ember, esetleg azt is, amiről nem is tudta, hogy benne van, és ilymódon nem hagy semmit a bankban - hát ez most nem történt meg, öröm volt és laza és mosolygós az egész délelőtt.

Sok érdekes, kedves emberrel találkoztam, tök helyesek voltak a csajok, nemkülönben a 60 éven felüli urak, akik szintén délelőtt szerepeltek. Láttunk nagy küzdelmeket, sikerest és sikertelent, voltak szép és csúnya megoldások, sőt néhány annyira ajjaj, hogy az ember a gyakorlat érvényessége ellenére legszívesebben orvost hívott volna. Némelyik 70-80 év körüli úriember bámulatosan fitt és erős, le a kalappal előttük, ahogy edzenek és versenyeznek. De láttunk olyat is, aki talán mégis jobban tenné, ha a súlyemelés helyett inkább keresztrejtvény-bajnokságra gyúrna :)

Summa summarum, versenyezni király dolog, nagyon bejön a Jucinak, és ha ellenfelek is lennének, azt bizonyára még jobban szeretné, reméljük eccercsak ez is kiderül.

Ami előző életemben leginkább hasonlított egy sportversenyre, az a maratonfutás, de állapítsuk meg szemfülesen, hogy a súlyemelés azért mégiscsak előnyösebb, mert itt a tiszta játékidő összesen fél perc, és nem kell négyésfélórákat a tűző napon baszódni :)

Kár, hogy alapértelmezett szerelmem, a kettlebell nem kifejezetten versenyzős sport, legalábbis minálunk. Cserébe az alábbi képeken megfigyelhető néhány kettlebelles beidegződés, amit ezexerint még mindig nem sikerült levetkőznöm.

Íme néhány kép, tessékparancsolni:

Szakít

szakít.jpg

 

Lök

lökés.jpg

Örül

elso.jpg

Detti Nénivel kölcsönösen tiszteletlen :) Mindent köszi, Detti Néni, pusszantás!

dn.jpg

Végezetül köszönöm Laura lányomnak, hogy végigfotózta az eseményt, a drága férj meg videózott.

Ja igen, aki még mindig kíváncsi, az megnézheti ezt a videót esetleg.

 

Kedves Naplóm!

Holnap, azaz szombaton verseny. Masters Súlyemelő OB, vagy mi.

Én is beneveztem, azt mondja a Detti Néni.

Két icipicike baj van itten, mármint ha emberi számítás szerint kifelejtem a harmadikat.

Rögtön az első, hogy tökéletes időzítéssel, szerdán este, megfájdult a bal vállam. Az efféle mindig jól jön, ilyenkor pedig különösen.

A jobb vállamat szétbarmolni már-már szokásommá vált, néha sajnos elmulasztom benn tartani a tokban, de a bal váll esetében eddig sose merült fel ilyesmi, és persze most is csak edzés után vagy 2 órával este otthon lazásan elnyújtózva eccercsak áú. Nyilván elkúrtam valamit, de egyelőre nem sikerült kihüvelyezni, hogy vajon mit, miért és hogyan.

Rögtön megijedtem, hogy akkor most megnyertem az okkal rettegett AC impingement szindrómát, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem mutat minden jel erre, tehát remélhetőleg inkább csak meghúztam valahogy a deltoidus középső részét, esetleg valami pszichés alapú szarral állunk szemben, és nyilván semmi komoly bajom nincs, ellenben ez is a csontig hatoló szőkenőségből fakadó, jellemzően értelmetlen és indokolatlan, Darwin-díjas sérülések egyike. Volt hogy a lépcsővel, máskor az ajtókerettel, ezúttal látszólag a szőnyeggel gyűlt meg a bajom.

Bár sajnos ez sokat nem változtat azon a körülményen, hogy fáj az a váll :) Kapott svédcseppes borogatást éjszakára, ma még megpróbálom kímélni, nyújtogatom a subscapularist, aztán holnapra vagy elmúlik, vagy az adrenalin majd elfedi a tüneteket. Vagy ha egyik se, akkor még mindig kéznél van a vert hadak módjára történő hazasunnyogás-opció.

Node ha sérült az ember, akkor biztosan nem kéne versenyezni, nagy súlyokat a fej fölé emelgetni meg pláne nem valami fényes ötlet, mondod erre Te (meg a férj ofkórsz. Édesanyám még nincs birtokában minden adatnak, de próbáljuk meg elképzelni, mit mondana).

OK, de olyan sokat és olyan régóta készültem erre a versenyre, hát csak nem fogom egy pimf izomhúzódás miatt kihagyni, mondhatnám erre én egy kis műfelháborodással; de csak akkor mondanám ezt, ha valami orbitális nagyot akarnék hazudni.

Ezzel el is érkeztünk a második kis bajocskához, hogy ugyanis mi a jó francot keresek én egy versenyen, amikor a szakítás nevű gyakorlatot csak néha-néha, és akkor is csak véletlenül sikerül kivitelezni. Merthogy egyelőre nem megy készségszinten, ezt lássuk be. Esetemben a kérdés nem az, hogy mennyit szakítok, hanem hogy egyáltalán összejön-e egy szabályos gyakorlat.

Mondtam is ezt a Detti Néninek a múlt héten, meg még a tárgyban sok egyebet is (közben toporzékoltam is meg dolgokat földhöz baszkodtam, a nagyobb nyomaték végett), de sajnos Detti Néni vagy teljes közönyt mutatott a hisztizésemmel kapcsolatban, vagy elküldött a búsba és némi valagszéjjelrúgást is kilátásba helyezett.

Pedig fejlődök ám tempósan, érzem is, hogy pár nap fegyelmezett gyakorlás választ el egy magabiztos, jófajta szakítástól, és onnantól meg se tudtok állítani!
Elég baj, hogy a versenytől mindössze pár óra választ el.

Mekkora egy hülyeség már ez az egész úgyahogyvan, mondod Te nagyon helyesen. Ezzel kapcsolatban nincs semmilyen ellenérvem, mert tényleg :) Annyit tudok csak mondani, hogy életemben rengeteg bölcs döntést hoztam már, ez meg aztán kiváltképpen az.

De nem nyafogok tovább, végülis időm van rengeteg, jelen konkrét esetben van pár órám, hogy megtanuljak szakítani; meggyógyuljon a vállam, valamint leadjak még 40 dekát a testsúlyomból. Ja igen, ez a harmadik baj :)

Kereskedni éppen nem kereskedek, de alkalmasint megtörökölöm őket, ha gyanútlanul vendégségbe jönnek hozzánk. Tündéri hétéves unokahúgom, Lilla most például így járt :)

aa.jpg

bb.jpg

cc.jpg

dd.jpg

Mostanában azt figyeltem meg véletlenül, hogy egyre nagyobb a seggem. Feltéve, hogy a megfelelő időben a megfelelő szögből nézzük, akkor a megfelelő irányba nagyobbodik :)

Lehetséges, hogy felfedezhető ok-okozati összefüggés ezen jelenség és a mostanában egyre sűrűbben és egyre nagyobb súlyokkal történő guggolások között...?

Nah, tegnap is guggoltam. A session végén.

Az elején láblökéses nyomást végeztem olyan 32 kiló körüli súllyal, öccör hármat tán. Utána gyakoroltam a magasra húzást vagy hogy a vérbe híjják, mely gyakorlatot egyrészt utálok, másrészt az operációs rendszerem eccerűen nem engedi végrehajtani a csuklyával fölfele könyökhúzást, úgyhogy egyre szarabbul megy, következésképpen egyre jobban utálom, és az általam bemutatott megoldások egyikének sincs halvány köze se ahhoz, ahogy ennek ténylegesen ki kéne nézni. A gyakorlat kivitelezésének további ismertetésétől és a közben elhangzottaktól itt eltekintenék, hátha gyenge idegzetűek vagy kiskorúak is tartózkodnak a közelben - egyetlen jellemző momentumként kiemelném Detti Néni posztulátumát: "Szenvedj, te ribanc" :)

Mindeközben természetesen a tetthelyen szokásos módon, a jelenlevők a távollevők kidumálásával pihenik ki magukat a szettek között, mely által pontos ismeretek szerezhetünk azzal kapcsolatban, hogy a régebbi és persze a jelenlegi súlyemelők zöme alkoholista, drogos, elmebeteg, buzeráns, pedofil, szenilis, beteges hazudozó, börtönben van vagy, néhány szélsőséges esetben, konkrétan halott. Én csak figyelek és tanulok, mivel a mondott elvtársakat nincs szerencsém személyesen ismerni, sajnos vagy szerencsére - és mindenkit biztosíthatok róla, hogy komoly összeférhetetlenség áll fenn a szaftosabb poénokon való nyerítve röhögés és a rúdnak fej fölötti megtartása között. (Na nem mintha valaha eszembe jutott volna idétlen, szaftos poénokon nyerítve röhögni) :)

No, végül guggolás (back squat), 50 kg, 5x5. Ilyenkorra már általában megérkezik a crossfites bagázs, úgyhogy Juci összepakol, elnézést kér, elköszön és hazamegy.

Azon merengek még, hogy mikor fogok vajon a túledzés bűnébe esni, mert bár az általam előadott intenzitással lagymatagsággal a súlyemelő edzés ilyesmivel persze nem fenyeget, de a kettlebell órákon elvégzett melóval együtt lehet, hogy már a magamat-túlvállalás esete fog fennforogni eccercsak. Most kezünk bele a haladókkal a "Return of the Kettlebell" protokollba, és mint mondom, azt sajnos nem tudom megállni, hogy be ne álljak és végig ne nyomassam velük együtt. Márpedig ez az Orosz, ez biza Gonosz. No, meglátjuk - egyelőre csak azt érzem, hogy mostmár aztán tényleg sokkal többet kéne aludni.

Node most a bakterházzal az olimpiai szakítással végérvényesen kelepcébe kerültem.

Vigyázat, a következő poszt nyomokban rinyálást tartalmazhat :) Aki ezt nem bírja, kérem hagyja el az oldalt, vagy tekerjen le: ott számok is vannak.

Bocsássuk előre, hogy a szakítás nem (sem) fog addig hatékonyan működni, amíg nem megy rendesen a csípővel történő dobás. Csakhogy azt mondta korábban a Detti Néni, hogy ezt mindaddig nem tanítja meg, amíg legalább hetente kétszer nem lát edzésen. Merthogy ez a dobás sztori eleinte fájni fog, de idővel hozzászox és akkor már nem fog fájni; csakhogy a megszokáshoz a heti egy alkalom kevés lesz.

No, erre is tekintettel, mondom a múlt héten, egye fene, lemegyek emelni heti kétszer (amíg ettől, plusz a heti háromszori kettlebelles zúzástól mattot nem kapok - de azt nem tudom megállni úgyse, hogy a saját óráimon a haladók közé beálljak. Érthető emberi gyengeség ez).

Summa summarum, végre elkezdtük tanulni a dobást is, nevezetesen azt a mozdulatot, amikor a csípővel (vagy combbal, gyakorlattól függően) megküldjük azt a rudat, a gyorsulás érdekében ugyebár. Ha sikerül mindent jól kivitelezni, akkor ettől az a rúd csakugyan úgy repül felfelé, mint egy kicsi angyal! Könnyedén, simán és szépen. Elég kár, hogy 5-6 kísérletből tán egy ha sikerül; legalább egy elemet ugyanis biztosan elmulasztok az alábbiak közül: felfele nézés, közel húzás, könyök nyújtva tartás, dobás, hátradőlés, vállfelhúzás, lábujjhegyre állás, hajlított térddel érkezés, sarokra terhelés. Ellenben el kéne felejteni az operációs rendszerbe időközben belegyógyult  kettlebelles beidegződéseket, például a gyors megindítást, a csípő lockout-ot és az egyenes csuklót. Hát nem jogosan megzavarodik a szőkenő mindettől? DE.

Van szerencsém tehát beszámolni arról, hogy a dobás nemcsak fáj, de pompás kék-zöld-lila véraláfutásokat eredményez combtájékon és a szeméremcsont magasságában. Perszehogy kenegetem feketenadálytőkrémmel és perszehogy nem oszlik a kellő ütemben. De legalább a lábszáram is kék-zöld, ámbár ez múlt június óta folyamatosan. Nyáron ez is remek látvány ám: csiniruci, tűsarkú pántos szandi, festett lábkörmök - mindezek között kék-zöld a sípcsont.

De ez semmi ahhoz képest, amilyen épületes látványt most nyújtok combilag - erre persze aszondod nagyon helyesen, hogy ilyenkor télvíz idején végülis elmegy az ilyesmi, úgyis csak otthon látják, máshol nincs combmutogatás :)

Nincs ám, egészen hétvégéig, amikor is egy kis wellness-típusú lazulás van tervbe véve, amelynek keretében az ember óhatatlanul csekély öltözékben mutatkozik a nyilvánosság előtt. Csakhogy a megjelenésem teljesen bikiniképtelen...

Nomármost nem tudom eldönteni, mi a jobb: 1. masszív és bizarr véraláfutásokat villantani, hátha kihívja valaki a rendőrséget, de addig is sandán méregetik majd szegény ártatlan férjemet; vagy 2. ledér arab csajok módjára combközépig érő biciklisgatyában pancsikolni, ami legalábbis deviáns viselkedésnek számít kis hazánkban..?

Asszem inkább a deviáns karaktert választom, mintsemhogy az áldozatot :)

 

Emeltem egyébként ezeket kedden:

Karból nyomás - 5x5, asszem 28 kg

Szakítás gyakorlás - Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Magasra húzás gyakorlás bénázás és rinya - 35 kg

Back squat 5x5, 50 kg

 

Csütörtökön ellenben

Láblökéses nyomás - 5x3, 30 kiló körül

Felvétel gyakorolgatás, mittoménhányszor - 20, 25, 30, 35 kg

Felvétel és lökés - egyet-egyet vagy kettőt 30, 35, 40 és 45 kg

Front squat - 5x3, 45 kg

 

Juci SFG 2013.03.25. 13:42

Éppen ma

Indul az új kezdőcsoport Kispesten.

Ez kivételesen még nincs teljesen tele, úgyhogy az utolsó pillanatban még meggondolhatod magad és eljöhetsz.

A képen egy 40 kilós kettlebell repül; a kezdőcsoport egyelőre kisebb golyókat fog használni ugyanerre a feladatra :)