Van itten ez a komoly dilemma:

Nyilvánvalóan nem számít annak; szaggattam én kérem a vasakat a közelmúltban, a gömbölyűket meg a hosszúkásakat is; de persze tök fölöslegesen ezexerint.

Azért hogy egy kicsit visszaálljon a bakterház böcsületje, törlesztenék az adósságból egy picikét.

Kettlebellileg van ugye először is az új kezdőcsoport, akik immár egy bő hónapja (másfél...?) lengetik a vasgolyót, vagyis annyira már nem is újak, és ez onnan is látható, hogy a héten már belekezdtünk a military press tanulásába is - a swingek, a törökök, a goblet guggolások és a clean-ek egyre szebbek, a tanulók egyre erősebbek, és néhány csoda megint a szemem előtt bontakozik ki, és az ilyesmi márpedig erősen kedvemre való dolog.

A haladócsoport pedig jó szokásához híven Faszagyerek üzemmódban nyomja, velük együtt szokásszerint jómagam is; egy bő hónapja kezdtük a Return of the Kettlebell programot, és mostanra mindenki lassan megduplázza az egy hónappal ezelőtti teljesítményét. Jelenleg a második Grind Block végére járunk, jó sok dupla snatch által indított dupla military press létrák, dupla front squat menettel befejezve a létrákat és dupla deadliftekkel leöblítve az egészet. Mellesleg megemlítem, hogy még tavaly se bírtam (nem mertem) egy nyavalyás dupla snatchet megcsinálni 2 db 16 kilós bogyókával, ezekkel egyetlen egy darab se ment - idén persze sokkal bátrabb vagyok, hozzátéve, hogy bár a relatíve nagysúlyos dupla snatch-hez bátorság is kell, de az nem feltétlenül elég; mikor először mégis megszneccsőtem egy ilyen párt, majdnem seggreültem. De már nem :) Jövő héttől aztán megint indul a ballisztikus blokk, azaz a dupla long cycle clean&jerk orrvérzésig, amit egyszerűen nem lehet nem imádni. A könnyű nap és a közepes nap következetesen végigvitt koncepcióját a csoport nagyon nehezen fogadta el, de mostanra végül mégiscsak: mert hát milyen már az, hogy az edzés végén még mindig virgonc az ember, és ráadásul az egésszel megvagyunk félóra alatt?! Általános téveszme, hogy csak az az edzés ér valamit, aminek a végén félholt állapotban próbálják a hányást visszatartani. Hogy ez mennyire nincs így, azt a szemünk előtt kibontakozó fejlődés gyönyörűen mutatja.

A Súlyemelő Juci viszont mostanában megint ritkábban jár edzésre, mert folyton talál valami ócska kifogást, de azért a heti egy alkalom nagyjából összejön. És ha már eccer szerencsésen megtörtént a verseny a minap, akkor nemdebár itt az ideje, hogy az ember rendesen nekiveselkedjen a szakítás megtanulásának...

Hát, alássan jelentem, hogy még mindig nem állok jól vele, mert nekem van egy nagyon konkrét és (szerintem) baromi jó elképzelésem arról, hogy ezt a gyakorlatot hogyan kell helyesen végrehajtani, csak sajnos ez jónéhány ponton nem egyezik a Detti Néni elképzeléseivel... A hisztizéssel viszont átmenetileg felhagytam, és ha esetleg hébe-hóba le is dobok dolgokat a padlóla nagyon dulván, akkor is egy buddhista szerzetes lelkiállapottyában cselexem, nevezetesen a belenyugvás, megértés és nyugalom vezérelnek utamon :) Mostmár nem sürgős nekem a dolog (hát hun van még karácsony?!). Majdcsak összeáll az a mozgás hamarosan, és nagyon nagy vasak fognak a földről felfelé repülni. Majd meglássa, aki akarja.

A bejegyzés trackback címe:

https://redpill.blog.hu/api/trackback/id/tr825291150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.