Elmondom hát ezt a szombati súlyemelős versenyes kalandomat.

Most magyar bajnok vagyok, eccerűen nem volt ellenfelem :) de mielőtt bárki arra gondolna, mekkora faszagyerekség ez, kénytelen leszek egy kicsit lehűteni a kedélyeket, ugyanis az ellenfél-dolgot szó szerint kell érteni.

Nincs valami nagyszámú hölgyversenyző 35 év fölött, és egy nem túl népes korosztályos + súlyhatáros versenyben esélyesen egyedül találja magát az ember egy kategóriában. És mint ilyen, jó eséllyel első lesz :) Summa summarum, senkit se kellett legyőzni, csak magamat.

Úgyhogy annyira nem nagy cucc ám ez, bárki utánam csinálja, a crossfites csajok nyilván már bemelegítés közben. De azért elmondom, mert igen izgalmasnak találtam ezt a versenyzős játékot, mint olyant, hiszen hasonlóval még nem volt dolgom mostanáig.

Versenytapasztalat híján fogalmam nem volt róla, milyen lehet vajon az, hogy a dobogón állok, szemben a közönség, bírók, lámpák, szpíker, meg izé, és mindenki engem néz, sőt értékel. Nem tudom, említettem-e már korábban, hogy a szakítás-tudományomban ráadásul alappal kételkedem. A vállfájás szombat reggelre a várakozásoknak megfelelően elillant, de a többi para a szakítással meg a közönséggel persze nem.

Hiába nincs tétje a dolognak, azért ez a helyzet esélyesen stressszes lehet. Elképzelni se tudtam, hogy végülis mit bírok lépni majd mindezekre.

Ráadásul: mikor végre ott álltam és lehajoltam, hogy megfogjam a jó öreg rudat az legelső szakítási kísérlet céljából, abban a tizedmásodpercben felüvöltött az ablak alatt egy autó riasztója. No, gondoltam, ha az összes többi dolog esetleg nem is, akkor ez most tutira összezavar. 

Aztán mihelyst megfogtam a rudat, már nem hallottam. Se a szirénát, se mást, nem is láttam senkit, se a családomat, se a bírókat, se a közönséget mint olyant; csak én voltam meg a súly.
Ez nagyon érdekes, ahogy a dobogón a külvilág pukk, megszűnik arra az időre, amíg a súlyzórúdnak és nekem dolgunk van egymással. 

Ennek megfelelően az első szakítás után már nem maradt az égvilágon semmi izgulnivalóm. A gyakorlat egyébként sikeres volt - sajnos nem igazán szép, de három fehér lámpát megért (mint később az összes többi fogásomnál is), és ott ez a lényeg. Detti Néni aszonta, hogy ne vesződjük a beülve szakítással, szakítsam fel helyből oszt jóvan. Ennek megfelelően így jártam el.

A másik tanulság, hogy bevállalósabbnak kellett volna lenni, a lökéssel legalábbis mindenképpen. A szakítást 30 kilóval kezdtem, 32 kilóval folytattam és 34 kilóval fejeztem be. A szpíkertől tudtam meg, hány kilóra megyek éppen, mert Detti Néni ezeket jól elhatározta helyettem, és milyen jól. A lökést viszont vacak 35 kilóval gondolta kezdeni, nemtom miért, ezt azért felkönyörögtem 38-ra, utána jött a 42 és végül a 45. Ez mind rendben megvolt, tehát 79 ponttal zártam a bulit - nem valami nagy durranás, de őszintén szólva túl könnyű is volt, a lökésből 50 kiló biztos, vagy inkább még több összejött volna, szakításból is meglett volna a 40 kiló, bár utóbbi esetben mégiscsak jó volt ez így, ahogy volt, és csak utólag nagy a pofám, tudom én azt.

Érdekes, hogy egy jópár ismeretlen súlyemelő ember egymástól függetlenül azt állította nekem a helyszínen, hogy a lökésben még 10 kiló simán benne van, de 20 is (volt aki egészen 75 kilóig emelte a tétet, de az már azért nem hangzik nekem reálisnak). 

Na mindegy, első verseny, meg minden, beavatásnak megjárja, a következő alkalommal már tapasztaltabbak leszünk. Akkor is, ha esetleg nincs tényleges ellenfél, és csak magamat kell meghaladnom - de legalább a saját dolgomat megkönnyítettem legközelebbre :) 

Úgy képzelném, hogy egy versenyen mindent kiad magából az ember, esetleg azt is, amiről nem is tudta, hogy benne van, és ilymódon nem hagy semmit a bankban - hát ez most nem történt meg, öröm volt és laza és mosolygós az egész délelőtt.

Sok érdekes, kedves emberrel találkoztam, tök helyesek voltak a csajok, nemkülönben a 60 éven felüli urak, akik szintén délelőtt szerepeltek. Láttunk nagy küzdelmeket, sikerest és sikertelent, voltak szép és csúnya megoldások, sőt néhány annyira ajjaj, hogy az ember a gyakorlat érvényessége ellenére legszívesebben orvost hívott volna. Némelyik 70-80 év körüli úriember bámulatosan fitt és erős, le a kalappal előttük, ahogy edzenek és versenyeznek. De láttunk olyat is, aki talán mégis jobban tenné, ha a súlyemelés helyett inkább keresztrejtvény-bajnokságra gyúrna :)

Summa summarum, versenyezni király dolog, nagyon bejön a Jucinak, és ha ellenfelek is lennének, azt bizonyára még jobban szeretné, reméljük eccercsak ez is kiderül.

Ami előző életemben leginkább hasonlított egy sportversenyre, az a maratonfutás, de állapítsuk meg szemfülesen, hogy a súlyemelés azért mégiscsak előnyösebb, mert itt a tiszta játékidő összesen fél perc, és nem kell négyésfélórákat a tűző napon baszódni :)

Kár, hogy alapértelmezett szerelmem, a kettlebell nem kifejezetten versenyzős sport, legalábbis minálunk. Cserébe az alábbi képeken megfigyelhető néhány kettlebelles beidegződés, amit ezexerint még mindig nem sikerült levetkőznöm.

Íme néhány kép, tessékparancsolni:

Szakít

szakít.jpg

 

Lök

lökés.jpg

Örül

elso.jpg

Detti Nénivel kölcsönösen tiszteletlen :) Mindent köszi, Detti Néni, pusszantás!

dn.jpg

Végezetül köszönöm Laura lányomnak, hogy végigfotózta az eseményt, a drága férj meg videózott.

Ja igen, aki még mindig kíváncsi, az megnézheti ezt a videót esetleg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://redpill.blog.hu/api/trackback/id/tr85238379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.22. 15:22:08

Bajzáth Attila SFG2 kollégám villámgyorsan valóra váltotta a kívánságomat :)
asianomad.blogspot.hu/2013/04/elso-magyar-girevoy-sport-verseny_22.html

Sanyi gyerek · http://parittya.blogspot.com/ 2013.04.22. 21:58:05

Jó kis nap lehetett és a beszámoló is élvezetes! Gratula a bátorságért!

Lehet majd a fotelben, kötögetés közben mesélni, hogy „Eccer, amikor súlyemelő versenyt nyertem...” :-)

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.22. 22:30:14

@Sanyi gyerek: Most az a tervem, hogy az unokák részére több ilyen sztorit is betárazok :)

szunda training · http://szundatraining.blogspot.hu/ 2013.04.25. 13:08:43

Gratulálok,

megnézve a videókat tényleg azt lehet mondani, hogy hagytál a bankban.

BenchPress 2013.04.29. 09:45:46

Hello,

34 kg-os szakítással tényleg versenyt lehet nyerni? Elképesztő...leginkább az indulók hiánya miatt :(

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.29. 12:58:31

@BenchPress: Igen, ez egy ilyen "verseny". Sőt, alkalmasint még ilyenebb... Lehet (sőt néha szoktak) nyerni akár 21 kilóval is, igen, pont az indulók hiánya miatt.
Aki túlságosan komolyan találja venni az ilyen úgynevezett győzelmet, az magára vessen. Én sem tettem :)

Lehet hogy nem is kéne versenynek hívni, hanem súlyemelő szakkörnek a nyugdíjasklubban :)

Sajnos hazánkban jelenleg ez van női masters ügyben. A nagyobb világversenyeken azért már hálistennek nem.

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.30. 09:45:21

@BenchPress: Nem voltam teljesen igazságos az előbbi hozzászólásomban, mert igenis vannak komoly versenyzők és komoly teljesítmények a női masters súlyemelő versenyeken, például a méltán legendás Takács nővérek vagy Németh Gyöngyi - ők aztán nem olyan játéksúlyokkal dolgoznak, mint a hajlott koruk ellenére kezdő macák, mint amilyen én is vagyok.

Fallen Angel · http://fallenangel0823.wordpress.com 2013.06.13. 17:45:16

Én Bizony nagyon büszke vagyok Rád Juci jómagam is most kezdtem neki ennek a műfajnak és szuper látni, hogy van rajtam kívül is akit ez érdekel!
RízsPetty Juci!!!

Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.06.14. 11:24:08

@Fallen Angel: Hú, köszi. Rögtön megnéztem a blogodban, mit alkotsz, örülök és gratula :) Meg persze jobbulást annak a karnak továbbra is.
Ott nálad nem tudok hozzászólni, mert nemtom mi lett a wordpresses jelszavammal, elvitte a cica vagy mi