2013.03.29. 10:42
Amíg nem estem bele ilyen csávába, élt bennem a remény, hogy valamikor híres ember leszek
Node most a bakterházzal az olimpiai szakítással végérvényesen kelepcébe kerültem.
Vigyázat, a következő poszt nyomokban rinyálást tartalmazhat :) Aki ezt nem bírja, kérem hagyja el az oldalt, vagy tekerjen le: ott számok is vannak.
Bocsássuk előre, hogy a szakítás nem (sem) fog addig hatékonyan működni, amíg nem megy rendesen a csípővel történő dobás. Csakhogy azt mondta korábban a Detti Néni, hogy ezt mindaddig nem tanítja meg, amíg legalább hetente kétszer nem lát edzésen. Merthogy ez a dobás sztori eleinte fájni fog, de idővel hozzászox és akkor már nem fog fájni; csakhogy a megszokáshoz a heti egy alkalom kevés lesz.
No, erre is tekintettel, mondom a múlt héten, egye fene, lemegyek emelni heti kétszer (amíg ettől, plusz a heti háromszori kettlebelles zúzástól mattot nem kapok - de azt nem tudom megállni úgyse, hogy a saját óráimon a haladók közé beálljak. Érthető emberi gyengeség ez).
Summa summarum, végre elkezdtük tanulni a dobást is, nevezetesen azt a mozdulatot, amikor a csípővel (vagy combbal, gyakorlattól függően) megküldjük azt a rudat, a gyorsulás érdekében ugyebár. Ha sikerül mindent jól kivitelezni, akkor ettől az a rúd csakugyan úgy repül felfelé, mint egy kicsi angyal! Könnyedén, simán és szépen. Elég kár, hogy 5-6 kísérletből tán egy ha sikerül; legalább egy elemet ugyanis biztosan elmulasztok az alábbiak közül: felfele nézés, közel húzás, könyök nyújtva tartás, dobás, hátradőlés, vállfelhúzás, lábujjhegyre állás, hajlított térddel érkezés, sarokra terhelés. Ellenben el kéne felejteni az operációs rendszerbe időközben belegyógyult kettlebelles beidegződéseket, például a gyors megindítást, a csípő lockout-ot és az egyenes csuklót. Hát nem jogosan megzavarodik a szőkenő mindettől? DE.
Van szerencsém tehát beszámolni arról, hogy a dobás nemcsak fáj, de pompás kék-zöld-lila véraláfutásokat eredményez combtájékon és a szeméremcsont magasságában. Perszehogy kenegetem feketenadálytőkrémmel és perszehogy nem oszlik a kellő ütemben. De legalább a lábszáram is kék-zöld, ámbár ez múlt június óta folyamatosan. Nyáron ez is remek látvány ám: csiniruci, tűsarkú pántos szandi, festett lábkörmök - mindezek között kék-zöld a sípcsont.
De ez semmi ahhoz képest, amilyen épületes látványt most nyújtok combilag - erre persze aszondod nagyon helyesen, hogy ilyenkor télvíz idején végülis elmegy az ilyesmi, úgyis csak otthon látják, máshol nincs combmutogatás :)
Nincs ám, egészen hétvégéig, amikor is egy kis wellness-típusú lazulás van tervbe véve, amelynek keretében az ember óhatatlanul csekély öltözékben mutatkozik a nyilvánosság előtt. Csakhogy a megjelenésem teljesen bikiniképtelen...
Nomármost nem tudom eldönteni, mi a jobb: 1. masszív és bizarr véraláfutásokat villantani, hátha kihívja valaki a rendőrséget, de addig is sandán méregetik majd szegény ártatlan férjemet; vagy 2. ledér arab csajok módjára combközépig érő biciklisgatyában pancsikolni, ami legalábbis deviáns viselkedésnek számít kis hazánkban..?
Asszem inkább a deviáns karaktert választom, mintsemhogy az áldozatot :)
Emeltem egyébként ezeket kedden:
Karból nyomás - 5x5, asszem 28 kg
Szakítás gyakorlás - Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Magasra húzás gyakorlás bénázás és rinya - 35 kg
Back squat 5x5, 50 kg
Csütörtökön ellenben
Láblökéses nyomás - 5x3, 30 kiló körül
Felvétel gyakorolgatás, mittoménhányszor - 20, 25, 30, 35 kg
Felvétel és lökés - egyet-egyet vagy kettőt 30, 35, 40 és 45 kg
Front squat - 5x3, 45 kg
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bajzath RKC 2013.03.30. 09:35:39
A szakítással kicsit én is szenvedek.
Juci SFG · http://redpill.blog.hu/ 2013.04.03. 10:26:12
De nem tudom biztosan, mert nem értek hozzá egyelőre, mindenesetre nekem az edzőm azt mondta, hogy ez fájni fog és kék-zöld foltos lesz; én elhittem, és így is lett :)
Mindazonáltal, gondolom, ez is olyan buli lesz, mint anno kezdő kettlebelles korunkban a kék-zöld foltok az alkar külső oldalán: idővel megszokja a kérdéses terület a macerát oszt jónapot.
Tegnap is gyakoroltam, és megint jönnek a foltok, de már nem olyan intenzíven, mint a múltkor, és nem is fájt annyira. Úgyhogy lehet, és remélem, hogy pár hét múlva az egész probléma zárójelbe és múlt időbe kerül.
Utolsó kommentek: